Utolsó

Sokáig agyaltam azon, hogy bezárom ezt a blogot, hiszen Sam nélkül nincs értelme, ha egyszer a blog címe az, hogy Skye és Sam. Talán egyszer majd kezdek egy újat Skye-ról, de ez még nem biztos.

Azért azt még el kell meséljem, hogy Hármaska és Négyeske is otthonra talált, mégpedig úgy hogy együtt is maradtak. Egy házaspárhoz kerültek, akik nimfákat tartanak, és imádják őket. Azóta többször hívtak már minket, elmesélték többek között, hogy a doki szerint Hármaska fiú, Négyeske meg lány. Egyeske-Lily boldog, mint hal a vízben, csakúgy, mint Sam az új asszonnyal, és Ketteske a mellettük lévő kalitkában.

Skye abbahagyta a tojogatást, legalábbis egyelőre, és egész nap kint van velünk, ha otthon vagyunk, leszámítva, amikor főzünk.

Köszönöm mindenkinek, aki követte Skye és Sam kalandjait :)

Egyeske

Nos Egyeske új otthont talált egy fiatal lány személyében, aki még egyetemre jár és a szüleivel lakik együtt. Nagyon szimpatikus volt kezdettől fogva, sokat leveleztünk, aztán átjöttek hozzánk a szülőkkel együtt. Vaciláltak Hármaska és Egyeske között és végül Egyeske győzött, el is vitték azonnal. Többször beszéltünk már azóta, Egyeske a Lily nevet kapta és nagyon jól érzi magát az új helyen, ami meglepő, hogy nagyon sokat magyaráz lány létére, egyem a szívét, remélem nagyon boldog lesz :)

Sorsforduló

Előre meg kell jegyeznem, hogy a szívem nagyon fáj most, ahogy a sorokat írom, de úgy cselekedtem, ahogy a madár lelkek megkívánták...a sztori hetekkel ezelőtt kezdődött, amikor Skye és Sam egymásnak estek. Úgy tűnik Skye kilépett a hormonális időszakából. Két tojást összetörtek a maradék három nem volt termékeny, így levettem a fészket. A veszekedések gyakoriak lettek és egyre durvábbak, végül szétválasztottuk őket. Mindig tudtam, hogy nem volt köztük igazi kapcsolat, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire elfajul. Ekkor lépett a képbe az egyik kolléganőm, akinek van egy lány nimfája, 3 éves. Elhatároztuk, hogy meglátogatjuk őket, méghozzá úgy, hogy Sam-et is visszük. Elképesztő csoda történt, Sam és a nimfalány azonnal egymásba szerettek, beszélgettek, tollászkodtak együtt, amit Skye sosem tett. Sam Laura-nál maradt Ketteskével egyetemben, aki rögtön elnyerte Laura szívét. Csodás otthonuk lesz, és megbeszéltük, hogy ha valami mégsem oké, akkor Sam visszaköltözik hozzánk. Ám úgy tűnik, ez volt a legjobb ötlet, Sam boldog az új feleséggel, Skye pedig lenyugodott a többi kicsivel együtt...talán nem fog többé tojást rakni, és soha nem akart feleség lenni...ki tudja...bonyolult a madarak lelke ezek szerint. Hiányzik Sam, akkor is, ha soha nem volt barátságos igazán, de örülök, hogy most boldogabb.

A blogot át kell neveznem :(

Bőség

Na végre hoztam több képet sőt egy apró videot is, ahogy Sam hagyja Emberapunak hogy a bóbitáját bizgerálja. Nagyon vicces, mert előtte a pólón lévő gombon dolgozott, és benne hagyta a csőrében...biztos úgy működött nála, mint egy cumi :))))

Egyeske rengeteg időt tölt velünk kint, nagyon barátságos, bátor és ügyes, ma már repülni is próbált! Ketteske párszor kidugta a fejét a fészekből, de egyelőre inkább visszamászik.

A kedves szülők meg már megint házaséletet élnek, ezt most már nem annyira értem....nem tudom mit csináljak. Hogy fognak újra fészkelni, ha a kicsiknek még közben szükségük lesz a fészekre? Tudom, ott a másik kalitka, a kicsik lehetnek abban...na majd meglátjuk. Sosem fogják abbahagyni? Az egyik tenyésztő szerint ez ékes bizonyítéka annak, hogy jól el vannak látva...ezzel azt az érzést keltjük bennük, hogy egyfolytában nyár van, bőséges eleség jut mindenkinek, hát akkor hajrá....

Apuka tanítja a lányát enni

A nappaliban

Ketteske

Ketteske, Hármaska és Négyeske

Miután a szülők pancsoltak, Egyeske is kíváncsi lett (végül csak belelépett a vízbe egyszer)

Sam

Kukucs

Egyeske majdnem egy hónapos már, és ma elhagyta a fészket is...gyorsan visszatettem, mert takarítani kellett, de este megint kidugta a kis fejét...hát nem pont olyan, mintha kedélyesen vigyorogna??? :)

Sam-ről

A kicsik növekszenek és jól vannak, minden rendben, igyekszem majd képet is hozni, de ma, amikor megpróbáltam őket lekapni, folyton bemozdultak, utána meg nem akartam már őket zaklatni :)

Így a mai történet Sam-ről szól. Aki olvas, az tudja, hogy Sam azért került hozzánk, hogy családot alapítsanak Skye-jal, és ez sikerült is, igaz 7 hónapba telt. Sam sosem volt kedvenc, tenyészmadár volt, aki nem szerette az embereket. Eleinte próbáltuk tanítgatni és hozzánk szoktatni, és bár gyengéd madárka volt, a fészkelés kezdetével egyre vadabbá vált. Kb 3 héttel ezelőtt már odáig jutottunk, hogy akkor is megcsípett, ha enni adtam neki, és ez nagyon elszomorított. Aztán valami megváltozott benne, nem tudom, hogy mi...talán az új lakás, jobb körülmények is szerepet játszottak, de lényeg a lényeg, Sam barátságosabb lett. Ha kiengedem őket, gyakran felmászik rám, rálép az ujjamra, nem támad meg, két napja pedig hatalmas lépést tett előre...Skye éppen Emberapu mellkasán tehénkedett, fejét lehajtva követelte a szokásos nyakvakargatást, mire Sam is úgy döntött, hogy ezt neki is ki kell próbálnia...annyira édes volt, szinte dorombolt Emberapunak és hagyta, hogy simogassa a fejét. Persze Skye féltékenységi rohamot kapott, és megpróbálta hites urát elzavarni...nem sikerült hehe. Sam még nincs tisztában azzal, hogy a simogató kéz hozzánk tartozik. Amikor észreveszi, hogy mi is történik valójában, akkor rendszerint zsörtölődik egyet és elsétál, de azt gondolom, hogy jó úton járunk. Bárcsak sikerült volna megörökítenem ezt a jelenetet..nem mertem, túlzottan törékeny volt :)

Csipike emlékére

Csipike élt 5 és 3/4 évet, május 17-én, hajnalban távozott el. Nem csak Szárnyatlan Mamija és drága Csupikája gyászolja, hanem sokan mások is, akik szerették őt és olvasták kalandjait a blogon. Életében minden lehetséges szeretetet és gondoskodást megkapott, most pedig szabadon repked egy szebb és jobb világban.

Csupika és Mamája számára új élet indult, amelyben egy új papagáj-leányzó segíti őket, Csivi személyében. Csipike biztosan nagyon boldog, mert az időt visszatekerni nem lehet, a jövő azonban a mi kezünkben van :)

Egyeske

Itt az én szépséges Egyeském, aki Emberapu szerint mini-dinoszaurusz, de mondtam neki, hogy inkább fogja be :))))

Egyeske ma két hetes, így ma megejtettük az első, közös ölelkezős, beszélgetős kezelést, hogy jobban megismerjük egymást. Sam és Skye éppen a földön rodeóztak, Sam pedig felmerészkedett a mellkasomra és birizgálta, tisztogatta Egyeskét egy ideig...annyira tündériek voltak!

Tiszta udvar...megint

Ma sikerült kitakarítanom a fészket, ráfért, sok volt benne a kaki, ami viszont azt bizonyítja, hogy a kismadarak eleget kapnak enni. Sam a takarítás közben nekem ugrott, de sikeresen hárítottam a támadást, persze gyengéden, aztán Skye ráparancsolt urára, hogy ugyan csatlakozzon már hozzá a szőnyegen rohangálva, így én békében takarítgathattam.

Egyeske, akárcsak Kiwi, gyöngy-fahéj lesz, látni már a sárga tollkezdeményeket, nyitogatja a szemeit, és Ketteske szárnyai is elkezdtek nőni már. Takarítás után a négy gyerkőcöt muszáj volt megpuszilgatnom, naná, aztán a szülőket visszapateroltam a kalitkába, és elhalmoztam őket finomságokkal :)

Micsoda különbség!

Nézzétek meg a mai képet, óriási különbség van Egyeske és a többiek, főleg Négyeske között! Először megijedtem, hogy talán Egyeske kapja a kaja nagy részét, de aztán elszégyeltem magam, a szülők ennél jóval okosabbak, ráadásul nem a vadonban vagyunk, itt annyi étel áll rendelkezésükre, amennyit csak akarnak. Aztán eszembe jutott, hogy legutóbb Kiwi és Jello között csupán egy nap különbség volt, a többiek pedig kétnaponta születtek Jello után. Most azonban Egyeske és Ketteske kibújása között három nap telt el...és lőn...ekkora különbséget jelent 3 nap! Nem semmi!

És akkor Ötöske...aki nem létezik sajnos. Mivel Négyeske szombat reggel született, ma este már kezdett gyanús lenni, hogy még mindig meg van az ötödik tojás, ráadásul senki nem ücsörgött rajta, csak ott hevert mellettük, így óvatosan kivettem és meggyertyáztam...üres volt, úgyhogy elvettem tőlük.

Négyeske

Négyeskéről még nincs kép mert a szülők féltve őrzik, de azért derék kismadár ám...és beszélget is a testvérkéikkel, mivel itt ülök a kalitka mellett ezt hallom szerencsére. Magyaráznak egymásnak, meg kell zabálni!!

Pótlás: Itt a kép, ma készült :)

Hármaska

Gyülekezünk kérem szépen, azt hiszem Ketteske kicsit lustálkodott, és ezért érkezett Hármaska csak másfél nappal Ketteske után :) Gyönyörűek mind, és Egyeske már nyújtogatja a nyakát és szépen megáll a lábán is. A képen sajnos Ketteske nem annyira látszik mert a tesója mögött bújkál.

Ketteske

Tegnap délután született. Jól elvannak Egyeskével, a szülők szorgalmasan etetik őket :)

Little1 növekszik

Ketteske nincs, kíváncsi vagyok, hogy lesz-e és vajon mikor, elvileg ma meg kellett volna érkezzen, de ki tudja.

Egyeske szépen fejlődik, tele van a pocak is és már egész ügyesen figyel, nyújtózkodik, amikor belesek. Skye tökéletes anya éjjel, nappal viszont inkább a kalitkán kívül akarja eltölteni az idejét, ma részese is lettem egy idilli pillanatnak....miközben mosogattam, Skye egy leveses tányérban fürdött...persze a tányér tiszta volt és friss víz volt benne :) Sam nem olyan undok, mint legutóbb, de nagyon odafigyelek rá, hogy amikor kint van sokat beszéljek hozzá, nyugalmat árasszak stb...rememk szülők az biztos :)

Egyeske aka Little1

Megszületett :) Még nem is száraz a kis pihéje, de már Sam megetette egyszer!

A fészekben újfajta forgács van, a szürke izék azt a célt szolgálják, hogy felszívnak még több felesleges nedvességet, és megakadályozzák a baktériumok terjedését, gomba kialakulását, viszont nincs benne semmi kémiai cucc.

Dícséret gyanánt a szülők kaptak is egy adag tojást, méghozzá nem is akármilyet. Emberapu egyik tanítványának szülei csirkéket tartanak otthon, és tőlük kaptunk egy adag friss, organikus tojást.

Éljen, éljen!!!

Utódok úton

Négy tojásunk van, és kettő biztosan termékeny...wow...szerencsére mire ezek a fiókák majd kikelnek, a lakás készen áll a fogadásukra, és én is. Nem valószínű, hogy nyár vége előtt megkapom a papírokat és elkezdhetek dolgozni, úgyhogy bőven lesz időm körülugrálni őket, és családokat keresni számukra. Nem lesz rohanás és kapkodás...nem lesz külön szobában repkedés. Az egyetlen, amit sajnálok, hogy a sok szép porfogómat eltakaríthatom majd, amelyeket csak most tettem ki hehehe....irónikus, de persze kit izgat néhány tárgy? Viszont azt elhatároztam, hogy a nevekkel mégjobban kell vigyáznom. Például Nudlira egyáltalán nem illett a Nudli név mire idősebb lett, olyan kislányos volt, nem nudlis :) Talán várok majd a konkrét elnevezésekkel.

Képet nem hoztam most, mert a kedves szülők nagyon a kotlásba temetkeznek, alig látom őket egész nap :)

Gyorsjelentés

Itt vagyunk, kérem szépen, gyönyörű a kis lakás, az időzítés meg igen jó lett, ugyanis alig érkeztünk meg, Skyeék feltűnően keresték a fészket...na tessék....úgy látszik jól érzik itt magukat, mert nincs különösebb ordítás vagy nyugtalanság, és gyakran bejárnak az odúba, onnan csicseregnek. Most mondjuk éppen kint vannak és rohangálnak Emberapun :)

Fel vagyok készülve a jövőbeli fiókákra, a legjobb az, hogy itt végre én döntöm el, hogy mit hova teszek. Ablakokon van redőny, függöny, szúnyogháló, a konyhával pedig nagyon fogok vigyázni. Teflon nincs, nem használok veszélyes kemikáliákat, és szigorúan kalitka-fogság van főzés idején.

Mi, emberek is nagyon jól érezzük magunkat, a konyhát már teljesen belaktam, de a többi még sok munkát igényel, nem mintha bánnám, sőt :)

Képek még nincsenek, és nem is lesznek itt a lakásról, emailben tudok küldeni, és ott elmagyarázom, hogy miért ;)

Húsvétra :)

Tanácstalanság

Nagyon rossz gondolatok gyötörnek :(

Amikor Skye-t megvettük, nem tudtunk róla, hogy a nőstény magától is tojik, igaz nem lényeg, előfordulhatott volna, hogy tojik évente kétszer, amit lehet kezelni, akkor is, ha nem ideális. Nem így történt. Aztán amikor megvettük Sam-et, arra számítottam, hogy megszeretik egymást, és normál tempóban, évi 2-3 fészket raknak majd, megtörténhetett volna az, is hogy soha nem szokják meg egymást. Nem így történt szerencsére. Igen ám, de kezdek biztos lenni abban, hogy Sam és a fiókák ide vagy oda, Skye továbbra is krónikus tojásrakó....ma elhagyták a fészket és a két tojást...és ugyanabban az órában Skye megint pózba vágta magát, Sam-nek pedig nem kellett kétszer mondani. Levettem a fészket, de az nem jelent semmit...

Itt jön a dilemma....nagyon úgy tűnik, hogy Skye és Sam díjnyertes párost alkotnak...a tenyésztők álma...de tudjuk mi ezt kezelni? Én hamarosan teljes állásban fogok dolgozni valahol, muszáj, madártartásból nem élünk meg (sajnos), és mi lesz akkor? Hogy fogok gondoskodni róluk? Ha esetleg egy kicsinek segítség kell a táplálásban, hogyan fogok segíteni, ha fél napokat nem leszek otthon? A konyha problémáról nem is beszélve...amiről már volt szó a kommentekben.

Persze lehet mondani, hogy felelőtlenek voltunk, amikor megvettük Skye-t, vagy akár Sam-t...de honnan tudhattuk volna, hogy mi fog történni, vagy hogy a saját életünk mennyi változást hoz?

A kérdés most az, hogy akkor vagyok szívtelen disznó, ha odaadom őket Karennek, akinél boldogan nevelhetik jövendőbeli fiókáikat és ahol 100%-os figyelmet kapnak, vagy akkor vagyok önző, ha megtartom őket, lesz ami lesz alapon?

Ha odaadom őket, biztos, hogy megszakad a szívem....de nem én számítok, hanem ők...és hogy vajon nekik mi a legjobb...

Segítsetek...mit csinálnátok a helyemben? Köszönöm

Nyugalom

Tudom, nagyon régen nem írtam már, de napjaink igen csendben telnek. Skye és Sam naphosszat a fészekben ücsörög, két tojásuk van, de egyik sem termékeny. Néha kijönnek enni, inni, Skye olyankor két órás fejvakargatást is követel, de azt gondolom, hogy talán a fiókanevelést részben így próbálják kipihenni, bár az első fészekaljnál is egész nap, együtt ültek a tojásokon.

Karen-t, már többször hívtuk, a kicsik jól vannak továbbra is, egyszer meg is látogattuk őket, de nekem nem tett jót, csak még jobban hiányoztak utána. :)

Azért hoztam egy képet, két napja hatalmas fürdést rendeztünk, először Skye-nak támadt kedve hozzá, de aztán Sam is kikívánkozott a kalitkából, és ő is jól megfürdött, csak addigra behalt a kamerámban az elem.

Búcsú

Hát elmentek....engem sokkal jobban megvisel, mint Skye-t és Sam-et, legalábbis egyelőre. A kedves szülők a fészekben üldögélnek, a tegnap megszületett tojáson...jól nézünk ki. Pont a költözéskor lesz újabb fióka? Karen azt a tanácsot adta, hogy a fészekben hagyva költöztessük át őket, így a tojások (ha lesz még) és a bébik nem hűlnek ki. Mondjuk nem vagyok biztos benne, hogy ez a tojás termékeny, de majd meglátjuk. A Hős Apa nem nagyon tiltakozott, mikor kivettük a gyerkőcöket mellőle, szerintem megismerte Karent, és nem érezte magát veszélyben.

Nagyon fognak hiányozni, még a rengeteg takarítás is, de legalább gyorsan és hamar megtörtént, nehezebb lesz a következő fészekaljjal, mert velük majd hosszabb időt tölthetünk el, és többet is lehetnek majd kint velünk.

Növögetünk

Itt vagyunk végre! Sikerült lakást találni, április 7-én költözünk. Az még 3 hét, és addig megfelelő otthont is kell találnom az öt rosszcsont számára. Ha ez az időintervallum kevés, akkor Karen (a tenyésztő) fogja mind az ötöt elvinni. Nincs most egy nimfája sem otthon, csak más madarai, és nem akarná eladni őket, esetleg majd az utódokat. Karen nem is ember, hanem madár :) Csak úgy tud létezni, ha madarak veszik körbe, a különféle fajtáknak külön szobái vannak, hatalmas kalitkákkal, röpdékkel. Másoktól vesz nimfa kicsiket, és eladja őket, de az én kis csapatomat meg akarja tartani, hiszen Sam is eredetileg az ő madárkája volt.

Szegénykéim itt amúgy is limitált életet élnek, ezért nincs sok kép meg mese. Napközben igyekszem sokszor kivenni őket, olyankor követik az anyjukat és a fejemen, vállamon üldögélnek, kivéve Mango-t aki valahogy olyan kis vad maradt. Sokszor egy órába is telik mire befogom :(

Sokat játszanak, esznek a két egybenyitott kalitkában is, de a fészekbe járnak vissza aludni, amit meg nem vehetek le, mert a kedves szülők új tojásokon gondolkodnak...nem tudom mit fogok csinálni, ha ez bekövetkezik :) Érdekes módon Skye és Sam nem zavarja ki őket, ezt nem igazán tudom mire vélni, de az a lényeg, hogy béke van :) A kicsik persze még suták, gyakran összeütköznek a levegőben vagy egymás hegyén-hátán landolnak, az nagyon vicces. Előfordul némi veszekedés a kaja körül, ám semmi komoly, és nagyon aranyosan beszélgetnek egymással :)

Szépségeim

Isten éltessen Mango!

Itt vagyok, madárkák a kisszobában repkednek és fosztogatnak haha.

Szóval a kis Mango is egy hónapos lett! Ő a legmorcosabb mind közül, csíp ám, ha megfogom, és érdekes módon neki van a legnagyobb csőre :) Az idősebbeket, már alig etetik a szülők, bár nem hiszem, hogy a magokat meg tudják már hámozni (kivéve talán a kölest), de esznek minden mást. A darált pelletet továbbra is nagyon szeretik, amiért én meg továbbra is nagyon hálás vagyok. Felnevelő tápot nem adok nekik, mert csak belelépnek a pasztába, és akkor mehetünk lábat mosni, amit viszont nem értékelnek. Mivel a pellet mindent tartalmaz, amire szükségük van, így nem kattogok nagyon a táp miatt.

Egyértelmő egyébként, hogy Noodle lesz a legjobb házi kedvenc...most már rendszeresen és célirányosan a fejemen vagy a vállamon landol ha kint vannak, és piszok jól érzi ott magát. A többiek is megmaradnak a vállamon, de őket oda kell tenni egyelőre :)

Azért itt is megemlítem a szomorú hírt, mert megérdemli a drágám, hogy mindenhol írjak róla: Szép hercegem, Rudi tegnap elhagyta ezt a világot. Ő egy szürke házimacska, 10 éves volt és ételallergiás. Csupán egyfajta száraztápot ehetett egész életében, és tudtuk, hogy a veséi és a mája nem fogja nagyon sokáig bírni.

Most talán már az örök vadászmezőkön ugrándozik, és Sassy lovagol a hátán. Később teszek fel róla egy albumot ide.

Szülinapos Mogyoró

Isten éltesse Peanut-ot, ma egy hónapos! Tegnap este nagy heje-huja volt ám, átvittem őket a kis hálóba játszani, teljesen el voltam ájulva, ugyanis mikor letettem nekik az ágyra pár játékot, a szülők (akik amúgy nem szoktak játszani) szabályosan odavezették a kicsiket, és megmutatták nekik, hogy hogyan is kell ezt csinálni.

Kicsit később úgy döntöttem, hogy a vállamra teszem őket, így szokják a közelségem...annyira édesek voltak, majd megzabáltam mindet, nyugiban ültek rajtam, játszottak a hajammal :) Emberapu is hazajött hamarosan, és csatlakozott hozzánk. Skye persze azonnal elfoglalta Emberaput, és a kicsik követték őt!!!! Mind ott trónoltak a férjemen :)))))

Ma elvettem a fészekdobozt....Skye tegnap megint pózolni kezdett, azt hittem rosszul látok! Azóta nem csinálja, ám megfogadtam a tenyésztő tanácsát. Fészek lekerült, viszont az új kalitkát össze tudtam nyitni a másikkal, most dupla akkora helyük van, és a szülők már napok óta a kalitkában etetik őket, nem a fészekben.

Együtt a család

No végre ma Mango is úgy döntött, hogy meglátogatja a kalitkát és a külvilágot, sőt rögtön ki is repült!!! Éppen pakoltam át őket a másik kalitkába, hogy átvigyem őket a kisszobába, és egyáltalán nem számítottam rá, hogy Mango a levegőbe veti magát :) Szerencsére nem repült neki semminek, a kinyújtott kezemen landolt. Állítom, hogy szegénykém erre várt hosszú napok óta. Miután az idősebbek elkezdtek kijárni a fészekből, Mango morcossá vált. nem akart megmaradni a mellkasomon, folyton mocorgott és forgolódott :)

Boldog szülinapot Noodle!!!

Az ünnepbe egy kis melankólia is vegyül....be kell vallanom, hogy Noodle a kedvencem! Persze mindegyik különleges, és mindegyiket imádom, de valamiért ő még jobban elrabolta a szívem, mint a többiek. Olyan mint egy kis hercegnő :) Amellett okos és fejlett, hiszen ugyanazon a napon repült először és próbálta ki a zöldségeket, tojást stb, mint két idősebb testvére. Pár napja mondtam is Emberapunak, hogy Noodle-t meg akarom tartani. Igen ám, de mivel ő biztosan lány, pár is kellene mellé. Két pár nimfát tartani, esetleges utódokkal (képzeljük csak el, hogy mondjuk egy időben költenek, az akár 10 fióka is jelenthet) nem olyan egyszerű, főleg ha majd én is dolgozni fogok. Arról nem beszélve, ami szóba került már korábban is a kommentek között: a többi fészekaljból is lesz kedvencem...mindből megtartok majd egyet? Az lehetetlen :)

Ennek tudatában úgy döntöttem, hogy nem tartom meg Nudli Hercegnőt....természetesen benne van a pakliban, hogy nem lenne kényszeres tojó...az is előfordulhat, hogy Skye és Sam sem rak újabb fészket (nem sok rá az esély, de ki tudja)...de ebben gondolkodni túl rizikós sajnos.

Repülünk :)

Beszéltem pár emberrel, és mindannyian úgy gondolták, hogy jobb ötlet a repülést gyakorolni az egyik hálóban, mint a nagy nappaliban, ami tömve van mindenféle cuccal, így ma, amikor Kiwi, Jello és Noodle az új kalitkában nézelődtek (napont átteszem majd őket egy rövid időre), becipeltem őket a hálóba. Természetesen Sam és Skye ordított, hogy nehogy már őket meg a másik szobában hagyjam, úgyhogy átvittem őket is. A kicsiket egyenként kivettem és az ujjamról szépen felrepültek a kalitka tetejére, ezt eljátszottuk elég sokszor, néha főleg Kiwi és Jello nagyobb köröket is leírt, és magasabbra repültek, alig győztem őket dícsérgetni :) Amúgy a nappaliban (amikor én is ott vagyok) nyitva van a nagy kalitka, mindenki ki-be járhat, igaz a kicsik még nem próbálkoznak azzal, hogy a kalitkát is elhagyják.

A képen a kedves szülők felügyelik a gyerkőcöket.

A video csak a nyugis, délutáni hangulatot örökíti meg, a bejáratnál Jello, a fészekből Mango leskelődik, Kiwi és Peanut a pelletet tartalmazó tányérkán dolgozik, Noodle meg szereli a kalitkát :))))

Éljen Jello az 1 hónapos!

Isten éltesse Jello-t, aki ma ügyesen megtalálta a vizes edényt, és még kicsit játszott is vele :)

Valamint hurrá, ma Mango is kidugta a fejét, igaz ő még nem merészkedett ki.

Azért nem vagyok maximálisan boldog...megint van magos kaki...és most konkrétan tudom, hogy Noodle produkálja őket. Noodle, aki amúgy egész nap zabál....és ő az aki leggyakrabban kijön a fészekből. Akkor is ha sok magot evett, ebben a korban már meg kellene, hogy eméssze...ráadásul hámozott kölest adok nekik, tehát a héj nem lehet akadály. Sok tenyésztő mondja, hogy ez a folyamat a kicsik életében stresszes az új dolgok miatt, és ez is okozhat ilyesmit. Vagy valami baktérium....mivel Noodle eszik, jól elvan, nem látom betegnek, így annyira nem vagyok megijedve, de azért hívom holnap a dokit, és lehet hogy viszek be nekik kakit tesztelésre

A nagy tett!!!

Találós kérdés: Mit csinál a 3 rosszcsont (Kiwi, Jello, és Noodle) a leendő lakhelyük tetején az apjuk társaságában? Illetve hogy kerültek oda? Kérem szépen...repültek!!!!

Úgy történt, hogy egy nagy doboztetőt kibéleltem papírtörlővel, beleszórtam mindenféle finomságot, és betettem őket, hadd játszanak felfedezősdit. Emberapu is csatlakozott, nagyon jól elvoltunk, legnagyobb örömömre mind a hárman kipróbálták a morzsolt pellet-et (golyócskák), de répa és kukorica darabkákat is megkóstoltak. Aztán megérkezett Sam, aki imádja a kalitkákat, és naná, hogy feltelepedett az új kalitka tetejére, ami előttünk volt a földön. Jello-nak sem kellett több, felkapaszkodott a doboz szélére, kiterjsztette a szárnyait, és hopp...oderepült az apja mellé. Az az érdekes, hogy Sam felmászott a kalitka tetejére, magyarán nem is mutatta meg a csemetéknek, hogy hogyan kell repülni. Ezek után Kiwi és Noodle és verdesni kezdett a szárnyaikkal, ám elindulni nem mertek, így feltornáztattam őket az ujjamra, odatartottam őket a kalitka tetejével egy magasságba csak kissé távolabb...sikerült, ők is a kalitka tetején landoltak. Jello később még egy utat tett, a kb egy méterre lévő asztal volt a cél.

No most nagyon óvatosnak kell lennem...ez a nagy szoba nem éppen biztonságos, sok a kis hely, ahová egy madárka beeshet, ugyan 2 hónap múlva elköltözünk, de addig is meg kell oldani valahogy. Úgy döntöttem, hogy amikor a kicsik átköltözhetnek a másik kalitkába, akkor naponta legalább kétszer beviszem őket az egyik hálóba, ami sokkal biztonságosabb, és ott repkedhetnek a felügyeletem mellett :)

Egyéb képek :)

Kiwi egy hónapos!!!!

Csipiéktől kaptuk :)

Persze itt vannak a többiek is :) Ma már Peanut is kijött, ő van a második képen, a harmadikon pedig Noodle prógálgatja a zöldségeket. Ilyenkor még inkább játszanak vele, de már megengedett.

Szelídség-mutató

Most már mindegyik kölök majdnem egy hónapos, wow. Minden nap igyekszem kivenni, szeretgetni őket, gyakran benézek a fészekbe, beszélek hozzájuk. Ám míg az ölelgetést és fejsimogatást nagyon élvezik, addig fújnak rám, ha kinyitom a fészket vagy beteszem a kezem hozzájuk...ugyanakkor fújnak a saját szüleikre is például amikor takarítom a fészket és Skye vagy Sam megjelenik a környéken.

Azt hiszem bár fontos, hogy megismerjék a hangom, érintésem, de az igazi munka akkor jön majd, amikor elhagyják a fészket és önállóan esznek...akkor lesz nagyon fontos, hogy minél több időt töltsenek emberek között. Azt mondják hiába etetik kézzel a madarakat a szelídség érdekében, ha azután nem foglalkoznak annyit velük miután külön kalitkába kerülnek, akkor ugyanúgy visszavadulnak...logikus. Ez különösen igaz, abban az esetben, amikor a kismadár idő előtt kerül egy állatbolt karmai közé, ahol egyedül tartják egy ketrecben, és a kaja-víz-takarításon kívül abszolút nem törődnek velük.

Mindenesetre alig várom már, hogy együtt játszhassunk :)))

Friss video Kiwi-ről :)

Video

Kiwi úgy döntött, hogy akkor ő a bejáratnál óhajt reggelizni :) Később ki is jött, és nézelődött egyet a fészekben, nagyon édes volt hajjaj mi lesz még itt :)))

Jello a nap hőse! És Kiwi!

Ezt nézzétek meg...nem, nem segítettem neki, viszont szépen fellépett az ujjamra és úgy lesegítettem a botról a fészekbe...ez a gyerek egy zseni!!!!

Frissítés: Kiwi kijött a fészekből!!!! Szegény drága alig tudott a rácsokon lépkedni, fél lába sokszor lelógott a kalitka aljára :) Sam figyelemmel kísérte, de Skye mintha megijedt volna tőle, ugyanakkor inkább hozzánk akart volna kijönni, mármint Skye...le is szidtam, milyen anya az ilyen??? Két képet sikerült lőnöm, de nem valami jók, mert a kamerám éppen lemerülőben volt.

Itt vagyunk

Tegnap este sikerült új képeket csinálni :)

Továbbra is minden rendben van, a kaki normális, és nagyon mozgolódnak a rosszcsontok a fészekben, többször hallok szárnycsattogást, és gyakran látom Kiwit és Jello-t kifelé nézegetni a bejáratnál...sőt Noodle pofikája is fel-felbukkan :)

Ijesztő magok

A kép még tegnap esti, mert nem volt kedvem ma fényképezni, kicsit meg voltam ijedve. Ma reggel már másodjára találtam emésztetlen magokat a fészekben lévő kakikban. Hat napja fordult elő ugyanez, de aztán újra minden normális volt.

A székletben található emésztetlen magok az ún PDD (Proventricular Dilation Disease)-re utalnak felnőtt madarak esetében, ami egy kegyetlen betegség. Mai napig nem tisztázott teljesen hogy micsoda, és honnan ered, de megtámadja az ideg, - és emésztőrendszert, igazi gyógyszere nincs, noha sok madár képes vele együtt élni, és néha antibiotikumos kezelés segít. Oké ez eddig rendben van, de mi a helyzet a kicsikkel? Az ő esetükben is ilyen betegségről lehet szó? Mindent próbáltam felkutatni a neten, de nem találtam semmit, csak felnőtt madarakról esett szó és a PDD-ről. Azt gondoltam, logikus, hogy a kicsik esetleg nem rendelkeznek még tökéletes emésztéssel, és ha a szülők gyorsan vagy gyakran etetik őket, akkor nem emésztenek meg mindent, ám biztos nem lehettem semmiben. Felhívtam az állatorvost, naná, hogy nem volt bent, de pár óra múlva visszahívott. Szerencsére ugyanaz volt a véleménye, mint nekem...és amennyiben a kicsik gyarapodnak, nem letargikusak és a magos kaki nem fordul elő egyre gyakrabban, akkor nincs nagy baj. A kaki már délutánra rendben volt megint, de ettől én még hajszálra voltam az idegbajtól :) Minden jó, ha a vége jó...remélem...

Skye falra mászása bónusz kép :)