Sam-ről

A kicsik növekszenek és jól vannak, minden rendben, igyekszem majd képet is hozni, de ma, amikor megpróbáltam őket lekapni, folyton bemozdultak, utána meg nem akartam már őket zaklatni :)

Így a mai történet Sam-ről szól. Aki olvas, az tudja, hogy Sam azért került hozzánk, hogy családot alapítsanak Skye-jal, és ez sikerült is, igaz 7 hónapba telt. Sam sosem volt kedvenc, tenyészmadár volt, aki nem szerette az embereket. Eleinte próbáltuk tanítgatni és hozzánk szoktatni, és bár gyengéd madárka volt, a fészkelés kezdetével egyre vadabbá vált. Kb 3 héttel ezelőtt már odáig jutottunk, hogy akkor is megcsípett, ha enni adtam neki, és ez nagyon elszomorított. Aztán valami megváltozott benne, nem tudom, hogy mi...talán az új lakás, jobb körülmények is szerepet játszottak, de lényeg a lényeg, Sam barátságosabb lett. Ha kiengedem őket, gyakran felmászik rám, rálép az ujjamra, nem támad meg, két napja pedig hatalmas lépést tett előre...Skye éppen Emberapu mellkasán tehénkedett, fejét lehajtva követelte a szokásos nyakvakargatást, mire Sam is úgy döntött, hogy ezt neki is ki kell próbálnia...annyira édes volt, szinte dorombolt Emberapunak és hagyta, hogy simogassa a fejét. Persze Skye féltékenységi rohamot kapott, és megpróbálta hites urát elzavarni...nem sikerült hehe. Sam még nincs tisztában azzal, hogy a simogató kéz hozzánk tartozik. Amikor észreveszi, hogy mi is történik valójában, akkor rendszerint zsörtölődik egyet és elsétál, de azt gondolom, hogy jó úton járunk. Bárcsak sikerült volna megörökítenem ezt a jelenetet..nem mertem, túlzottan törékeny volt :)

Növögetünk

Itt vagyunk végre! Sikerült lakást találni, április 7-én költözünk. Az még 3 hét, és addig megfelelő otthont is kell találnom az öt rosszcsont számára. Ha ez az időintervallum kevés, akkor Karen (a tenyésztő) fogja mind az ötöt elvinni. Nincs most egy nimfája sem otthon, csak más madarai, és nem akarná eladni őket, esetleg majd az utódokat. Karen nem is ember, hanem madár :) Csak úgy tud létezni, ha madarak veszik körbe, a különféle fajtáknak külön szobái vannak, hatalmas kalitkákkal, röpdékkel. Másoktól vesz nimfa kicsiket, és eladja őket, de az én kis csapatomat meg akarja tartani, hiszen Sam is eredetileg az ő madárkája volt.

Szegénykéim itt amúgy is limitált életet élnek, ezért nincs sok kép meg mese. Napközben igyekszem sokszor kivenni őket, olyankor követik az anyjukat és a fejemen, vállamon üldögélnek, kivéve Mango-t aki valahogy olyan kis vad maradt. Sokszor egy órába is telik mire befogom :(

Sokat játszanak, esznek a két egybenyitott kalitkában is, de a fészekbe járnak vissza aludni, amit meg nem vehetek le, mert a kedves szülők új tojásokon gondolkodnak...nem tudom mit fogok csinálni, ha ez bekövetkezik :) Érdekes módon Skye és Sam nem zavarja ki őket, ezt nem igazán tudom mire vélni, de az a lényeg, hogy béke van :) A kicsik persze még suták, gyakran összeütköznek a levegőben vagy egymás hegyén-hátán landolnak, az nagyon vicces. Előfordul némi veszekedés a kaja körül, ám semmi komoly, és nagyon aranyosan beszélgetnek egymással :)

Isten éltessen Mango!

Itt vagyok, madárkák a kisszobában repkednek és fosztogatnak haha.

Szóval a kis Mango is egy hónapos lett! Ő a legmorcosabb mind közül, csíp ám, ha megfogom, és érdekes módon neki van a legnagyobb csőre :) Az idősebbeket, már alig etetik a szülők, bár nem hiszem, hogy a magokat meg tudják már hámozni (kivéve talán a kölest), de esznek minden mást. A darált pelletet továbbra is nagyon szeretik, amiért én meg továbbra is nagyon hálás vagyok. Felnevelő tápot nem adok nekik, mert csak belelépnek a pasztába, és akkor mehetünk lábat mosni, amit viszont nem értékelnek. Mivel a pellet mindent tartalmaz, amire szükségük van, így nem kattogok nagyon a táp miatt.

Egyértelmő egyébként, hogy Noodle lesz a legjobb házi kedvenc...most már rendszeresen és célirányosan a fejemen vagy a vállamon landol ha kint vannak, és piszok jól érzi ott magát. A többiek is megmaradnak a vállamon, de őket oda kell tenni egyelőre :)

Azért itt is megemlítem a szomorú hírt, mert megérdemli a drágám, hogy mindenhol írjak róla: Szép hercegem, Rudi tegnap elhagyta ezt a világot. Ő egy szürke házimacska, 10 éves volt és ételallergiás. Csupán egyfajta száraztápot ehetett egész életében, és tudtuk, hogy a veséi és a mája nem fogja nagyon sokáig bírni.

Most talán már az örök vadászmezőkön ugrándozik, és Sassy lovagol a hátán. Később teszek fel róla egy albumot ide.

Szülinapos Mogyoró

Isten éltesse Peanut-ot, ma egy hónapos! Tegnap este nagy heje-huja volt ám, átvittem őket a kis hálóba játszani, teljesen el voltam ájulva, ugyanis mikor letettem nekik az ágyra pár játékot, a szülők (akik amúgy nem szoktak játszani) szabályosan odavezették a kicsiket, és megmutatták nekik, hogy hogyan is kell ezt csinálni.

Kicsit később úgy döntöttem, hogy a vállamra teszem őket, így szokják a közelségem...annyira édesek voltak, majd megzabáltam mindet, nyugiban ültek rajtam, játszottak a hajammal :) Emberapu is hazajött hamarosan, és csatlakozott hozzánk. Skye persze azonnal elfoglalta Emberaput, és a kicsik követték őt!!!! Mind ott trónoltak a férjemen :)))))

Ma elvettem a fészekdobozt....Skye tegnap megint pózolni kezdett, azt hittem rosszul látok! Azóta nem csinálja, ám megfogadtam a tenyésztő tanácsát. Fészek lekerült, viszont az új kalitkát össze tudtam nyitni a másikkal, most dupla akkora helyük van, és a szülők már napok óta a kalitkában etetik őket, nem a fészekben.

Együtt a család

No végre ma Mango is úgy döntött, hogy meglátogatja a kalitkát és a külvilágot, sőt rögtön ki is repült!!! Éppen pakoltam át őket a másik kalitkába, hogy átvigyem őket a kisszobába, és egyáltalán nem számítottam rá, hogy Mango a levegőbe veti magát :) Szerencsére nem repült neki semminek, a kinyújtott kezemen landolt. Állítom, hogy szegénykém erre várt hosszú napok óta. Miután az idősebbek elkezdtek kijárni a fészekből, Mango morcossá vált. nem akart megmaradni a mellkasomon, folyton mocorgott és forgolódott :)

Repülünk :)

Beszéltem pár emberrel, és mindannyian úgy gondolták, hogy jobb ötlet a repülést gyakorolni az egyik hálóban, mint a nagy nappaliban, ami tömve van mindenféle cuccal, így ma, amikor Kiwi, Jello és Noodle az új kalitkában nézelődtek (napont átteszem majd őket egy rövid időre), becipeltem őket a hálóba. Természetesen Sam és Skye ordított, hogy nehogy már őket meg a másik szobában hagyjam, úgyhogy átvittem őket is. A kicsiket egyenként kivettem és az ujjamról szépen felrepültek a kalitka tetejére, ezt eljátszottuk elég sokszor, néha főleg Kiwi és Jello nagyobb köröket is leírt, és magasabbra repültek, alig győztem őket dícsérgetni :) Amúgy a nappaliban (amikor én is ott vagyok) nyitva van a nagy kalitka, mindenki ki-be járhat, igaz a kicsik még nem próbálkoznak azzal, hogy a kalitkát is elhagyják.

A képen a kedves szülők felügyelik a gyerkőcöket.

A video csak a nyugis, délutáni hangulatot örökíti meg, a bejáratnál Jello, a fészekből Mango leskelődik, Kiwi és Peanut a pelletet tartalmazó tányérkán dolgozik, Noodle meg szereli a kalitkát :))))

Kiwi egy hónapos!!!!

Csipiéktől kaptuk :)

Persze itt vannak a többiek is :) Ma már Peanut is kijött, ő van a második képen, a harmadikon pedig Noodle prógálgatja a zöldségeket. Ilyenkor még inkább játszanak vele, de már megengedett.

Szelídség-mutató

Most már mindegyik kölök majdnem egy hónapos, wow. Minden nap igyekszem kivenni, szeretgetni őket, gyakran benézek a fészekbe, beszélek hozzájuk. Ám míg az ölelgetést és fejsimogatást nagyon élvezik, addig fújnak rám, ha kinyitom a fészket vagy beteszem a kezem hozzájuk...ugyanakkor fújnak a saját szüleikre is például amikor takarítom a fészket és Skye vagy Sam megjelenik a környéken.

Azt hiszem bár fontos, hogy megismerjék a hangom, érintésem, de az igazi munka akkor jön majd, amikor elhagyják a fészket és önállóan esznek...akkor lesz nagyon fontos, hogy minél több időt töltsenek emberek között. Azt mondják hiába etetik kézzel a madarakat a szelídség érdekében, ha azután nem foglalkoznak annyit velük miután külön kalitkába kerülnek, akkor ugyanúgy visszavadulnak...logikus. Ez különösen igaz, abban az esetben, amikor a kismadár idő előtt kerül egy állatbolt karmai közé, ahol egyedül tartják egy ketrecben, és a kaja-víz-takarításon kívül abszolút nem törődnek velük.

Mindenesetre alig várom már, hogy együtt játszhassunk :)))

Friss video Kiwi-ről :)

Csütörtöki vegyes

Nos van egy újabb adag kép juhúúú, mind olyan szépen fejlődnek, változnak naponta. Még négyszer-ötször van etetés, jól megfigyeltem. Az első reggel 10-kor, aztán délután 1-kor, majd 3 és 6 között több kisebb, és még egy este 9 felé.

Egy fórumon részletesen leírta valaki a genetikai szabályokat, és valóban úgy van, ahogy mások is mondták, Kiwi és Noodle biztosan lányok. A fahéj a lutino és a gyöngy is rendelkezik azzal a genetikai szabállyal, hogy ha az anyán nem látható a fenti változatok egyike sem (magyarán sima szürke) akkor a fahéj/lutino/gyöngy utódok lányok. Nagyon érdekes maga a leírás, nem is tudtam, hogy a madaraknál az xx kromoszóma a fiú és az xy a lány!

Érdekes a viselkedésük is, ha kinyitom a fészket akkor fújnak rám, de mondjuk a saját anyjukra is fújtak ahogy letettem őket fényképezni, Skye meg ott téblábolt. Ha viszont felveszem őket a kezembe, akkor szinte azonnal megnyugodnak, különösen Mango...ő néz egyenesen rám, figyel, fülel, és csukott szemmel vigyorog (igenis vigyorog!) ha a fejét simogatom...kész vagyok....

Emberapuval gondolkodunk, hogy egyet megtartunk közülük, és szerzünk hozzá egy párt..no de melyiket??? A tenyésztő, akinek ígértünk egy madárkát Sam-ért cserébe, tuti, hogy Kiwit fogja választani, mert ő a legkülönlegesebb. Én gondoltam a kis fahéjas nudlira (haha), hogy őt tartom meg, de nem tudom...majd meglátjuk, nehéz lesz az tuti :)

A kutatás

Ma kétszer is megijedtem...először azért mert szegény Mango kapott egy adag kaját a jobb szemére, és meg kellett mosnom...leizzadtam rendesen, hisz ő még mindig elég kicsi, de simán ment minden szerencsére. Aztán azt vettem észre, hogy Kiwi és Jello pocakja bizony üres, hát frászt kaptam, hogy nem etetik esetleg őket, ám ahogy ezeket a sorokat írom, nagyban zajlik az ebéd..azért készenlétben tartom a tápot arra az esetre, ha be kell segítenem.

No de valójában másról akartam írni. Említettem, hogy egy egyetemi kutatás bebizonyította, akkor is lehet szelíd nimfákat nevelni, ha nem akarjuk elvenni és kézzel etetni őket. A recept a következő:

Hetente négyszer, 15 percekre, egyenként ki kell venni a 12 napnál idősebb fiókákat....és meg kell szeretgetni őket :) Beszélni, dúdolni kell hozzájuk, miközben melegen tartjuk őket a (frissen mosott) kezeinkkel, simogatjuk a hátukat stb. Ezzel a módszerrel a kicsik ugyanúgy hozzászoknak az emberi érintéshez, hanghoz, mint ha kézzel etetnénk őket. Hát hogy én milyen szeretethullámot bocsátottam tegnap Kiwi-re, Jello-ra és Noodle-ra, azt ki sem tudom fejezni :) Kiwi majdnem elaludt, Jello szkeptikus volt egy kissé, Noodle viszont egy idő után kitátotta a csőrét és tőlem várta a hamit, pedig tele volt a begye :)))) Nagy élmény volt :)

Nász.....

Nos igen...a szemem előtt, a kalitkában..... :)))))

Ma elvettük a tojásokat, ugyanis nem foglalkoztak többé velük, még egyszer megnéztem, mind terméketlen volt. Hatalmas takarítást csináltunk, kalitka lesikálva, fészek vissza a helyére, Skye rögtön bent termett és Sam megint nem mehetett be...aztán Skye kijött és láttam, hogy felveszi a szokásos pózt...aztán pár perc múlva meghallottam hogy egyfolytában, furán csipog, felnézek és mit látok???? Nem tudtam, hogy elforduljak vagy sem, nem mintha őket érdekelte volna a jelenlétem haha. Fogalmam sincs, hogy ez volt-e az első alkalom vagy nem...de legalább tudom, hogy igazán házasok :)))))))

Na most aztán tényleg meg van az esélye, hogy nagyi leszek :))

Frissítés: Mindez megismétlődött 2 óra múlva megint, utána úgy zabálták a kölest a kezemből, mitn akik egy hete nem ettek....aztán mikor kimentem dohányolni Sam üvölteni kezdett, rohanok be, hát csak azt akarta hogy ugyan takarjam már le őket éjszakára.....igenis Uram....:))

A nimfák és igényeik

Aki olvas az láthatja, hogy volt egy szép nagy diskurzus egy Anonymus nevű egyénnel, aki megvádolt mindenfélével, én pedig lassan belefáradtam a bizonyításba...azonban elgondolkodtam, hogy egy kis extra információ a nimfák igényeiről érdekes lehet mások számára, így elhatároztam, hogy írok egy kicsit :)

Az alábbi információ részben a saját tapasztalatom, részben a kaliforniai egyetem egzotikus madarakkal foglalkozó kutatásán alapszik (sajnos nem találom a neten, az állatorvosomnál olvastam, ahol várakozás közben sok sok okos iromány áll rendelkezésre).

A nimfák nagyon szociális madarak, hihetetlen igényük van a törődésre, tartásuk 100%-os elkötelezettség még akkor is, ha párban élnek együtt. Anonymus ennek örülni fog (ezt soha nem is cáfoltam), szükségük van mentális kihívásokra, játékra és figyelemre. Ugyanakkor míg sok nimfa az érdekes játékokat részesíti előnyben, az egyetemi kutatások rávilágítottak arra, hogy bizonyos egyedek ezt felcserélik érzelmi kötődésre.

Ez utóbbi vonatkozik Skye-ra. A kisasszony 4 hónaposan került hozzánk, ahhoz volt szokva, hogy az éjszakákat leszámítva emberek között volt, nemhogy nem érdekelte a sok intelligens bőrből, papírból, fából készült játék, egyenesen utálta a kalitkát, ami két nimfának is elég lett volna. Enni csak úgy volt hajlandó hónapokig, hogy én szolgáltam fel neki a különböző étkeket, naponta ötször, mintha kisbabám lett volna. Azóta mindent megpróbáltam...mindenféle játékot, szétszedhető, széttéphető természetes dolgokat...mindig ugyanaz volt a reakció...jól megnézte magának, aztán jött oda hozzám, hogy a vállamon vagy a díványon ülve megfigyelje hogy mit csinálok...mindezt órákon át :) Számára ez vált be, hiába próbáltam minden mást.

Sam más tészta, ő tenyészmadár volt 2 évig, így nem kötődik hozzánk igazán, annál jobban Skye-hoz! Ha Skye valamit csinál, akkor ő is, ha Skye valamit eszik, akkor ő is, ha Skye mellém ül, akkor ő is...ő meg ezt választotta....mindkettő imád viszont felfedezni és én ezt természetesen biztosítom nekik...itt egy sötét kuckó, ott egy adag rágni való érdekesség...

Külön tanulmány Sassy, anyósom madara, aki 17 évesen távozott el. Egész életében ragaszkodott anyósomhoz, csak őt fogadta el, minden percét vele akarta tölteni. Soha életében nem evett mást, mint magokat...nem számított, hogy mit próbáltak meg vele...próbálták átszoktatni részben gyümölcsökre, zöldségekre...semmi nem használt, megmaradt a magoknál, mégis 17 évet élt egyetlen nap betegség nélkül. Szívelgyengülésbe halt bele, ami sajnos genetikus volt.

Az egyetemi kutatások alátámasztják, hogy azok a nimfapapagájok, akik hosszú generációkon át fogságban éltek és születtek, már nem rendelkeznek a természet ösztöneivel, és többre becsülik a kényelmet, és az emberi törődést. Nagyon fontos átgondolnunk, hogy nem ártunk-e madaraink érzelmi és mentális állapotának, csak mert van egy elképzelésünk, és azt akarjuk véghez vinni.

A lényeg az, hogy bármi is tűnik természetesnek, jónak és hatásosnak, a mi dolgunk egyedül az, hogy megpróbáljuk a legjobbat felajánlani a nimfáinknak, ám végül úgyis ők döntik el, hogy mit akarnak, az állatok nem hülyék, bármennyire is kényelmes nekünk embereknek ezt hinni, és cserébe dönteni helyettük....nincs két egyforma madár :)

Ámen.

Dr. Jekyll, Mr. Hyde és a többi hír

Nem az az újság, hogy 5 tojásunk van, nem is az, hogy most már egyfolytában együtt vannak a fészekben, mármint Skye és Sam...hanem az, hogy Sam hogy megváltozott az elmúlt két napban! Bár a fészkelés kezdete óta nem szerette, ha a kalitkában matatok (ételt cserélek, tisztogatok), de megmaradt gyengéd, óvatos madárkának....többé már nem! Ha csak elsétálok a kalitka mellett, Sam mint valami fúria nekiesik a kalitka rácsainak, fúj, kapkod felém a csőrével...ha szegény Skye ott ül mellette, akkor a hisztiből neki is jut egy pár csípés a hátára...szegénykém!!
Nagyon nehéz így bármilyen segítséget nyújtanom, miközben Skye igényli az emberi figyelmet és gondoskodást. Ma este pl egyértelműen ki akart jönni, meg is tette, és percekig simogatnom kellett a nyakát. Sam persze résen volt, kijött ő is, és hajszálon múlt hogy nem landolt a nyakamban azzal a szándékkal, hogy legyilkoljon, amiért meg mertem érinteni az asszonyát.
Megértem ám, hát persze :) Csak nehéz így, mivel Skye-nak tényleg szüksége van még rám, hogy eleget egyen, igyon, kakiljon.

A tegnapi nap vicce pedig az volt, hogy Emberapu etette Skye-t tojással és répával a kalitka tetején, Sam-re meg rájött az ötperc, kimászott a kalitkából, és ráugrott Skye hátára...az a szerencsétlen meg futni kezdett, de úgy hogy Sam továbbra is a hátán ült, majdnem sírtam a nevetéstől :))))

Továbbra is veszem észre a jó változásokat...Skye ma többször beleült a vizes edénybe, fürödne akart a szentem, ami a nimfáknál nagyon is természetes fészkelés idején. Próbáltam vízpermetet spriccelni rá, de az nem jött be neki (Sam mondjuk szimpatizált vele, tárogatta nekem a szárnyait, hogy azok alá is jusson), így mikor legközelebb WC idő volt, bevittem a fürdőbe...eszméletlen pancsolást vitt véghez a mosdóban :))))

Mai nap

Rácz Sándor válasza az imént érkezett és megerősített abban, hogy hagyjam békén a kis drágáimat.

Nehéz napunk volt...délelőtt házon kívül voltam, de miután hazaértem, világos volt számomra, hoyg Skye nem evett és nem ivott az elmúlt órákban. Este 9 felé már nagyon aggódtam, mert Sam őrizte őket a fészek mellett és attól tartottam, hogy Skye nem mer kijönni, hogy egyen és igyon, no meg kakiljon egyet. Mások tanácsai révén próbáltam Sam-et eltávolítani, de úgy megcsípett cserébe hogy vérzett az ujjam....bevallom ekkor lerogytam a földre és sírtam :( Aztán az egyik új almaággal próbáltam Samet kicsalni, de nem sikerült, végül Skye kirontott a fészekből és a karomon landolt...hatalmasat kakilt és rengeteg vizet ivott amit a kalitkát tartó asztalon szolgáltam fel neki, de aztán rohant vissza a fészekbe...ahová tettem egy nagy adag kölest és Skye szépen eszegeti is. Emberapu a tanítás és korrepetálás után este 9-kor érkezett és felhívta a tenyésztőt. Továbbra is az a tanács hogy hagyjuk őket békén. Sam ma sokat evett aztán bedugta a fejét a fészekbe, etetni akarta Skye-t a kis drága, de nem hiszem, hogy a hercegnő elfogadta...viszont kicsit később Skye elhagyta a fészket, ivott és nyújtózkodott, de a meglepi később érkezett...miután letakartam őket alváshoz, hallottam némi mozgolódást és pittyegést...naná hogy leselkedtem...Skye és Sam a legfelső etetőnél üldögélnek szorosan egymás mellett...órák óta :)

Történések

A tegnapi nap nagyon jól telt és bíztató volt :) Egész nap a laptopomon ügyködtem, így ráláttam a kalitkára és figyelhettem.

Gyorsan csak címszavakban leírom a változásokat:

* Skye nem akart kijönni

* Skye nem ordított mikor Emberapu hazajött

* Skye nem akart kijönni Emberapuhoz sem

* Skye és Sam együtt zabáltak percekig salátaleveleket, melyeket egy tányérban a kalitka aljára tettem (ilyen még nem történt, néha ettek egy tányérból a kalitka tetején, de az volt kb fél perc)

* Sam többször is majdnem párosodott :)))))) magyarán sikerült annyira közel férkőznie Skye-hoz, hogy egy hajszál választotta el attól, hogy a hátára ugorjon, és Skye ugyan nem engedte, de nem is kergette el.

* Skye egész este zabált, olyankor próbálkozott be nála Sam és volt egy olyan érzésem, hogy Skye incselkedett és nem is evett csak úgy tett, hogy aztán átsétáljon a másik etetőhöz és ott is eljátsza mindezt.

* Skye sok időt töltött a fészekben, és mondjuk 10 esetből 7-szer nem zavarta el a közelben üldögélő Sam-et, viszont ha Sam bejutott a fészekbe, akkor Skye bátran rohant utána és kikergette.

Azt hogy nem akart kijönni és Sam-mel kevésbé lett agresszív én jó jelnek tekintettem. Csakhogy ma reggelre meg volt az első tojás (nem hiszem hogy termékeny) és Skye fúriává változott. Mint megtudtam a fiú ül a fészekben nappal és a lány éjjel...de szegény Sam csak a fészek ülőbotján van megtűrve, ott sem mindig....egyszer úgy döntött megpróbál bemenni ő is, sikerült is neki...na azt a patáliát hallanotok kellett volna, azt hittem Sam-nek annyi...de nem volt semmi baja szerencsére.

Szomorú vagyok....úgy tűnik a tojás születése és Skye anyatigris természete tönkretette azt a pici ragaszkodást, ami megindult....

Van egy fórum ahol egy tenyésztő azt írta, neki is van olyan nimfa nősténye aki 24 órát ül szinte a tojásokon és csak pár falatra jön ki...de nem hiszem hogy azért, meg agresszív a férjjel és azt hiszi róla, hogy betolakodó...

Most itt tartunk, és várunk....

Segítséééég!

No hát kérem szépen nagy bonyodalmak köszöntöttek be hozzánk így Mikulás után....azt ugye tudjuk, hogy Skye elkezdett érdeklődést mutatni a fészek iránt, és felvette a kalitkában a "pózt" ami arra utal, hogy párosodni óhajt...igen ám, de úgy tűnik, hogy továbbra sem látja és ismeri el Sam-et társként...a fészek mellől elzavarja, néha végig kergeti a kalitkán...én meg nem tudom, hogy mit csináljak....egyértelmű, hogy Skye nem kötődik Sam-hez (de legalább nem kötődikEmberapuhoz sem, mint tavaly!!!)....legalábbis nem úgy mint hozzánk, és nem úgy ahogy Sam kötődik hozzá. Sokan ezért azt tanácsolták, hogy vegyem le a fészekdobozt, emeljem meg az alvási időt stb, hogy Skye esetleg lemondjon a fészkelésről...de én nem hiszek ebben, hiszen tavaly ilyenkor Skye minden változtatásunk és próbálkozásunk ellenére tojni kezdett és meg sem állt addig, amíg be nem szereztük Samet. Nem gondolom, hogy most ezek a trükkök segítenének...

Felhívtuk a tenyésztőt akitől Samet vettük, szerinte hagyni kell őket, és nem szabad cseszegetni a természetet, meg fogják oldani. Sokat gondolok Csipire és Csupira....mennyi fura dolgot csináltak, és mennyit féltettük őket (akkor is ha csak jóval később olvastam a bejegyzéseket - Babagáj blog linkje megtalálható a jobboldalon) mégis hagyni kellett a természetet, hogy elrendezzen mindent. Igen ám csakhogy Csupi és Csipi kicsi koruk óta együtt vannak, a sok harc ellenére szeretik egymást és kicsit más a költési szokásuk...ezt nem tudom elmondani Skye-ról...a tenyésztő azt is javasolta, hogy ne tutujgassuk Skye-t, ne vegyük ki a kalitkából, mert persze hogy nem akarja Sam szeretetét, miközben tőlünk megkapja és ehhez van szokva. Azt is mondta, hogy a pózolás egyfajta flört, akkor is ha Skye nem fogja fel igazán, hogy mit csinál, a verekedés pedig része a hormonális mizériának.

Én csak a legjobbat akarom nekik. Sajnos benne van a pakliban, hogy bár Skye vágyik a párosodásra és a fészkelésre, ugyanúgy egyedül fogja véghezvinni, termékeny tojások nélkül...ha agresszívvé válik Sammel, akkor el kell választanunk őket...megszakad a szívem....tudom, hogy vannak nimfák akik soha nem fognak összepasszolni, de szegény Sam olyan szerelmes! Látom, ahogy próbálkozik végtelen türelemmel, hogy közelebb kerüljön a fészekhez és Skye-hoz....fantasztikus ezt figyelni, és reménykedem benne, hogy lesz eredménye...Ha Skye éppen eszik, Sam besomfordál a fészekbe, onnan énekel, Skye meg ül a boton és néz befelé...más kérdés, hogy néha összeverekednek a bejáratnál :(

Most ott tartok, hogy hagyom őket...nem fogom megbabrálni a természetes érzéseiket és ösztöneiket...talán Skye megint terméketlen tojásokat rak majd, de talán a tény, hogy igazi fészke van és Sam ott van a közelében, az majd segít neki realizálni hogy mit is kellene csinálni...

Készülődünk????

Tudom nagyon régen nem írtam, de nem történt semmi különös :)

Viszont újabban Skye elég sok időt tölt a fészekdoboz előtt...félig belóg rajta, rágja a bejáratot, és ami a legérdekesebb, hogy ha Sam a fészek közelébe megy akkor Skye ordít vele, és elzavarja. Néha Sam is odakap, de az ritka...Hát nem tudom...lehet, hogy valamire készülnek???? Skye ugyan a dobozba soha nem merészkedett, először azt hittem talán nem tudja, hogy hogyan kell bemenni. No de a madár nem hülyegyerek...és ha Sam képes minden probléma nélkül ki-be járkálni, akkor Skye-nak sem okozhat ez gondot. Jókat mosolygok (na jó kuncogok) mikor Sam valahogy beslisszol Skye mellett a fészekbe, Skye meg bedugja a fejét a lyukon és úgy ordít.

Sam egyébként egyre jobban eltűr minket is, gyakran ücsörög mellettem vagy akár Emberapu vállán, igaz, ha Emberapu meg meri olyankor mozdítani a fejét, akkor Sam jó nagyot csíp a fülébe hehe.

Hoztam pár képet is...a másodikon Skye nyomdászt játszik :)

Megtörik a jég?

Érdekes jelek:

1. Először az tűnt fel, hogy Skye nem közömbös annyira...ha Sam idegesíti, már nem csak odébbáll, hanem rákiált a kedves férjre, belecsíp a hátába stb. Nyilván ez nem szép tőle, de a közönynél minden jobb.

2. Esténként rászoktak arra, hogy kergetik egymást a padlón, felváltva, közben mindkettő ordít :)

3. Sam órákat ül a fészekben, Skye pedig ott van vele a fészek előtt...egyszer már a fejét is bedugta. Sam viselkedése nem újdonság, de Skye eddig nem mutatta az érdeklődés jeleit.

4. És ez a legaranyosabb és legbíztatóbb! Tegnap óta Skye rendszeresen odamegy Sam-hez és a csőrével birizgálja a fejét :)))))) Eleinte Sam ajánlotta fel, hogy tessék tollászkodni velem, Skye nem reagált...most meg ő kezdeményez...jajjj úgy szeretném a géppel is megörökíteni :)

Vedlünk, kukázunk és félünk!

Na összeszedtem pár apró történést az utóbbi napokból. Kezdem az óriási viharral, amit pár napja éltünk át. Nem tartott sokáig, kb 15 percig, de én még ilyen dörgést és villámlást soha nem láttam-hallottam. A jómadarakat nem nagyon hatja meg a szél vagy eső hangja, de a dörgéstől kissé pánikoltak szegények. Ültek mereven a kalitkában, meg sem moccantak, ám ahogy a vihar elvonult, rögtön feléledtek újra.

Még aznap este békésen üldögéltem Sammel a kanapén, de egyszer csak feltűnt, hogy Skye nagyon csendben van, és nem láttam merre jár. Hát mit csinált? Kukázott!!! Rohantam levenni őt a papírkosárról, mert nem tartottam jó ötletnek, hogy a műanyag zacskókat rágcsálja. Ételt és egyéb szemetet nem tárolunk itt a nappaliban, de Jim asztala mellett letettünk egy kosarat papírnak, műanyagnak.

Skye még mindig vedlik....Sam is....Skye-jal nehezen boldogulok, jön hogy vakargassam a nyakát, fejét, de szegénynek olyan tüskés a kobakja, hogy bármilyen óvatos is próbálok lenni, néha rosszul érek hozzá, és akkor ordít, meg haragszik rám...mondjuk úgy 5 percig, aztán jön az újabb adagért :)

Ez+az

Gondoltam benézek, bár sok érdekesség nem történik mostanában. A jómadarak remekül elvannak, Skye kezdi egyre inkább elfogadni Sam-et a kalitkában, együtt játszanak (lásd a képen), tollászkodnak, kalitkán kívül még megy a veszekedés a helyekért, tegnap kimondottan összeverekedtek mellettem a díványon, rájuk kellett szólnom :)

Nagyon gyorsan nőnek a körmeik, és bár van két olyan bot is a kalitkában, ami elvileg reszelgeti a karmokat ahogy a madarak közlekednek rajtuk, nem igazán látjuk a hatását. Jim beszerzett valami természetes ülőbot bevonatot, olyan mint a smirgli, és ez nagyon bevált, pár nap után éreztem a különbséget, mikor Skye felkapaszkodott a kezemre.

Udvarlás terén sincs újdonság, habár tegnap Skye majdnem bement az odúba kíváncsiságból, Sam meg rögtön ott termett, gondolta szegény, hogy talán betuszkolhatja asszonykáját a fészekbe, de Skye azonnal elhúzta a csíkot, viszont újabban az a szokása, hogy a legnagyobb etető kellős közepén ülve szunyókál :)