No végre ma Mango is úgy döntött, hogy meglátogatja a kalitkát és a külvilágot, sőt rögtön ki is repült!!! Éppen pakoltam át őket a másik kalitkába, hogy átvigyem őket a kisszobába, és egyáltalán nem számítottam rá, hogy Mango a levegőbe veti magát :) Szerencsére nem repült neki semminek, a kinyújtott kezemen landolt. Állítom, hogy szegénykém erre várt hosszú napok óta. Miután az idősebbek elkezdtek kijárni a fészekből, Mango morcossá vált. nem akart megmaradni a mellkasomon, folyton mocorgott és forgolódott :)
Pont az aranyosabbik (a második) képet nem tudom megnézni, Zsófi. Hiába kattintgatok rá, akkor is csak az elsőt adja be nagyban.
ReplyDeleteNálad működik ?
Pedig annyira szeretném jobban megnézni őket!!!
Nálunk újabban úgy mondják, hogy heten, mint a negyven rabló. :-))
Nem tudom, a nimfákat mennyi idős korban szokták új családba adni - de nem gondolod, hogy jobb lenne ezt még a költözés előtt nyélbe ütni?
Felőletek nézve: épp elég gond lesz a hurcolkodás két madárral is, nemhogy héttel. De ez még (talán) a kisebbik baj. Rosszabb a madárkák felől...
Új helyre költözni egy madárnak mindig nagy stressz és nagy megpróbáltatás: egyáltalán nem tenne jót a kicsiknek, ha kétszer kéne végigélniük ezt a traumát, viszonylag gyors egymásutánban.
Sokkal egyszerűbb és biztonságosabb lenne, ha csak egyszer kéne új helyhez szokniuk. Őszintén szólva nem is értem, hogyan gondolhatod másképp - hacsak nem előírás, hogy három-négy hónapos korukig szükségük van a szüleikre. De akkor meg a költözést kéne elhalasztani... Nem lehet a madárkákat kéthavonta máshova pakolni... Bele fognak betegedni.
Hiába írtam neked mesét tegnap éjjel Csipike kényszereinek újabb megnyilvánulásáról, azt se mondtad rá, hogy fapapucs, pedig már kétszer is voltál nálam. Csipike vérig van sértve.
Átszerkesztettem...kezd a hócipőm tele lenni a bloggerrel, de váltani is túl macerás :)
ReplyDeleteIgazad van, azon is gondolkodtam, hogy 7 madárral lehet hogy be sem engednének kapásból egy új lakásba...ha megtanultak a szülők nélkül enni, akkor elhívom a tenyésztőt, ő választhat elsőnek, és utána meghírdetem a többit
El sem hiszem, hogy abból a pici tojásból ilyen szépségek lettek! :)))
ReplyDeleteNálam megnyílt mindkét kép.
Most már nálam is. :-))
ReplyDeleteÉn a bal szélsőt kérem! Vagy a jobb szélsőt, mert az meg olyan kis béna ezen a képen. :-))
Egyszerűen gyönyörűek!
Tényleg egy csoda az élet... igaza van Signettának!
Lassan már komoly lelkifurdalással eszem a főtt tojást, mert mindig az jut eszembe, hogy lehetett volna belőle bűbájos kiscsirke is...
A bal szélső az Mango, a jobb szélső az Jello, épp tollászkodott vagy nyújtózkodott azért olyan kis béna :))))))))))
ReplyDeleteIgen, én is úgy sejtettem, hogy a bal szélső a legifjabb poronty.
ReplyDeleteÉn Mangót kérem! Mangót, Mangót, Mangót!
Akit a magam esze szerint nem is engedtem volna megszületni... :-((
Remélem, kárpótlásul hosszú és boldog élete lesz.
Kár, hogy nem angolul írod a blogot - hátha akkor elkelnének a madárkák maguktól, mint az enyémek. Magyarországról sajnos senki nem fog jelentkezni értük. :-((
Pedig milyen jó lenne!
Igaz, én már nimfát nem vállalhatnék be semmiképp - még azon is töröm a fejem erősen, hogy Csipike és Csupika után vállalhatok-e újabb hullámoskákat, ha úgy hozza az élet. Nimfa szóba se jöhet, mert hamarabb lejár a szavatosságom, mint az övé.
Amúgy érdekes fölfedezést tettem tegnap.
Bizonyos okokból nézegettem az állatos boltok oldalait, és az első, ami feltűnt, hogy elég kevés van belőlük, régebben sokkal több volt. A másik: határozottan csökkent a ketrecek ára a legtöbb helyen (bár az "elit" üzletekben meg nagyon is fölment), sőt sok helyen kínálnak kalitkákat egészen hihetetlen, nagyon olcsó, akciós árakon. Nyilván nem véletlenül...
Elérte a válság a szegény madárkákat is: nincs már pénzük az embereknek a saját ellátásukra se, nemhogy az állatkáikéra. A boltok meg szép lassan (vagy nem is lassan) becsődölnek... Ez elég baj nekem is, nem csak a szerencsétlen tulajdonosoknak - ugyanis lassan már nem lesz hol vásárolni. Marad az a pár gazdag üzlet, ahol pofátlanul és megfizethetetlenül magasak az árak...
Úgyhogy egyáltalán nem is bánom az unokátlanságot: nem hiszem, hogy most is elkelnének a madárkáim, ha születnének. Állatos boltba pedig sose adnám őket, aztán csak maradnának a nyakamon. :-((
Remélem, felétek még nem ilyen szörnyű a helyzet.
Hát ez tényleg nagyon szomorú, iszonyat ami otthon folyik, minden téren.
ReplyDeleteItt viszik a nimfákat mint a cukrot, remélem találok nekik jó helyet
A keresztfiad egy hónapos :DDD Mindjárt jövök új bejegyzéssel :)
Csak lehetőleg gyereknek ne add őket!
ReplyDeleteLegalábbis kicsinek semmiképpen...
Nem, gyerekeknek adni őket nem jó ötlet...kíváncsi vagyok hogy milyen lesz a felhozatal
ReplyDelete