Ma kétszer is megijedtem...először azért mert szegény Mango kapott egy adag kaját a jobb szemére, és meg kellett mosnom...leizzadtam rendesen, hisz ő még mindig elég kicsi, de simán ment minden szerencsére. Aztán azt vettem észre, hogy Kiwi és Jello pocakja bizony üres, hát frászt kaptam, hogy nem etetik esetleg őket, ám ahogy ezeket a sorokat írom, nagyban zajlik az ebéd..azért készenlétben tartom a tápot arra az esetre, ha be kell segítenem.
No de valójában másról akartam írni. Említettem, hogy egy egyetemi kutatás bebizonyította, akkor is lehet szelíd nimfákat nevelni, ha nem akarjuk elvenni és kézzel etetni őket. A recept a következő:
Hetente négyszer, 15 percekre, egyenként ki kell venni a 12 napnál idősebb fiókákat....és meg kell szeretgetni őket :) Beszélni, dúdolni kell hozzájuk, miközben melegen tartjuk őket a (frissen mosott) kezeinkkel, simogatjuk a hátukat stb. Ezzel a módszerrel a kicsik ugyanúgy hozzászoknak az emberi érintéshez, hanghoz, mint ha kézzel etetnénk őket. Hát hogy én milyen szeretethullámot bocsátottam tegnap Kiwi-re, Jello-ra és Noodle-ra, azt ki sem tudom fejezni :) Kiwi majdnem elaludt, Jello szkeptikus volt egy kissé, Noodle viszont egy idő után kitátotta a csőrét és tőlem várta a hamit, pedig tele volt a begye :)))) Nagy élmény volt :)
FANNNNTASZTIKUS felfedezés, Zsófi! :-))
ReplyDeleteA kutatókon kívül szerintem ezt mindenki tudja, aki valaha is nevelt kismadarat.
Emlékezetem szerint mindezt rég elrebegtem neked a virtuális papíron - legföljebb az nem volt benne, hogy hetente négyszer, és tizenöt percre. Ha csak háromszor veszed ki őket, és ne adj' Isten nem lesz meg a negyedóra, nem is fognak kézhez szokni a madárkáid! :-))
Kár, hogy azt nem adták meg, mely napszakban, pontosan hánytól hányig kell dédelgetni a dedeket.
Én jobbára csak az odútakarítások alkalmával fogtam kézbe a kicsiket, mivel borzasztóan féltettem őket, mégis abszolút szelíd lett mindegyik, az elsőszülött Benőke kivételével (aki szerintem autista). Igaz, hogy kézbefogás nélkül is nagyon sokat beszélgettem velük, meg benyújtogattam nekik az ujjaimat az odúba. Ezt nagyon szerették, amikor már nagyobbacskák voltak, és a kedves szülők nem sokat törődtek velük.
Ha még egyszer születek, feltétlenül kutatónak állok.
Imádom, amikor korszakos felfedezésként közölnek valamit, amit rajtuk kívül mindenki tud.
Látom épp megint eleged van az amerikaiakból. Egy kutatás lényege nem az, hogy újat fedezzenek fel, hanem hogy megvizsgálják mindkét oldalt, és miközben a tenyésztők arról kárognak hogy soha nem lesz szelíd madarad ha nem eteted kézzel őket, sok főleg új madártartónak fontos ez a hivatalos vélemény, nem beszélve arról, hogy rengetegen ki sem mernék benni őket 12 naposan, pedig fontos, hogy időben elkezdd.
ReplyDeletevenni nem benni :)
ReplyDelete