Hoztam ám képet, igaz tegnap esti, mindenki jól van, ámgondoltam mesélek kicsit a kedves szülőkről. Le a kalappal előttük komolyan, fantasztikusak...ellenben csapnivaló házastársak haha. Tegnap reggel például összevesztek egy fürt kölesen, csak úgy kapkodtak egymás felé, hatalmas szitkozódások közepette, végül Skye kaparintotta meg a kölest. Később pedig, mikor két etetés között velem üldögéltek a díványon és tollászkodtak, Sam odanyújtotta a kis fejét Skye-nak, hogy ugyan vakargassa már meg a csőrével...mit kapott a szerencsétlen vakargatás helyett? Egy nagy kokit, visítással egybekötve. Jól leszúrtam Skye-t, ami nyilván hasztalan volt, úgy nézett rám, mintha azt mondta volna: "Most nekem magyarázol? Szerinted érdekel a véleményed?" Inkább csendben maradtam, és magamban röhögtem...szegény Sam!
Ne is mondd!
ReplyDeleteBorzasztó, hogy micsoda kis banyák ezek a tojócskák!
Szegény férjuraknak rengeteget kell tűrni és szenvedni mellettük. :-((
Én is beígértem az este megint Csipikének, hogy ha még egyet moccan, kimarkolom a jó kis barlangból, és külön fog aludni, valamelyik kis kalitkában - hát azt hiszed, megijedt?! Még ő volt megsértve, hogy mit szólok bele a magánéletükbe! Addigra már hatodszor zavarta le Csupikát hol a hintáról, hol a sarokbotról, mert mind a két helyen ő akart aludni.
Illetve nem is az alvás itt a lényeg, hanem a köles: van egy-egy fürt mind a két hálóhely mellett, de Banyácskám úgy tartja igazságosnak, hogy az mind a kettő az övé - miközben NEM IS ESZI. A lefekvésre ő már általában degeszre zabálja magát, a kölesbe csak belekóstol, de nem kéri, mert nem fér belé. Azt viszont nem bírja elviselni, hogy Csupika meg pont ilyenkor veti rá magát a csemegére - pont azért, mert áldott lelkületű asszonykája az etetők mellől is elzavarja, amíg még nincs rajtuk a takaró. Szegénykém alig várja, hogy érkezzen az éjszakai köles, és legalább a barlang félsötétjében jóllakhasson. De hát ott se lehet, mert résen van a Banya.
Nekem meg a szívem szakad meg, amikor látom, hogy szegény kis Hercegem zokszó nélkül, békésen ugrándozik egyik kölestől a másikig, aszerint, hogy Csipike éppen honnan zavarta el - de hiába, mert két másodpercnél tovább sehol se falatozhat. Egyszerűen nem hinnéd el, ha látnád, hogy a hatalmas pocakjával micsoda akrobata mutatványokat produkál a Rusnya Boszorkány, és micsoda fantasztikus sebességgel rója a köröket ide-oda, nehogy Csupikának véletlenül legyen egy perc nyugalma. Mint egy gonosz kis motolla vagy pattogó gumilabda... hihetetlen, hogy mit művel!
Segíteni se nagyon tudok drága kis Zöldségemnek, mert még ha az ujjamra veszem is, vagy Csipit egyszerűen elbarikádozom a sarokban a kezemmel, Őnagysága ráordít Csupikára, ha közelíteni mer a köleshez, és utána hiába mondogatom szegénynek, hogy egyen csak nyugodtan: reszket, mint a nyárfalevél, és hozzá se nyúl a hamihoz, hiába éhes.
Reggel megint alig volt kaki szegénykém alatt - és ez így megy, napról napra. Ritka este, amikor Csipike normális, és nem csinálja a parádét.
Úgyhogy nehéz dolgok ezek...
De azért csak próbáld valahogy kárpótolni Samukát!
Például vakargasd te a fejecskéjét... :-))