Találós kérdés: Mit csinál a 3 rosszcsont (Kiwi, Jello, és Noodle) a leendő lakhelyük tetején az apjuk társaságában? Illetve hogy kerültek oda? Kérem szépen...repültek!!!!
Úgy történt, hogy egy nagy doboztetőt kibéleltem papírtörlővel, beleszórtam mindenféle finomságot, és betettem őket, hadd játszanak felfedezősdit. Emberapu is csatlakozott, nagyon jól elvoltunk, legnagyobb örömömre mind a hárman kipróbálták a morzsolt pellet-et (golyócskák), de répa és kukorica darabkákat is megkóstoltak. Aztán megérkezett Sam, aki imádja a kalitkákat, és naná, hogy feltelepedett az új kalitka tetejére, ami előttünk volt a földön. Jello-nak sem kellett több, felkapaszkodott a doboz szélére, kiterjsztette a szárnyait, és hopp...oderepült az apja mellé. Az az érdekes, hogy Sam felmászott a kalitka tetejére, magyarán nem is mutatta meg a csemetéknek, hogy hogyan kell repülni. Ezek után Kiwi és Noodle és verdesni kezdett a szárnyaikkal, ám elindulni nem mertek, így feltornáztattam őket az ujjamra, odatartottam őket a kalitka tetejével egy magasságba csak kissé távolabb...sikerült, ők is a kalitka tetején landoltak. Jello később még egy utat tett, a kb egy méterre lévő asztal volt a cél.
No most nagyon óvatosnak kell lennem...ez a nagy szoba nem éppen biztonságos, sok a kis hely, ahová egy madárka beeshet, ugyan 2 hónap múlva elköltözünk, de addig is meg kell oldani valahogy. Úgy döntöttem, hogy amikor a kicsik átköltözhetnek a másik kalitkába, akkor naponta legalább kétszer beviszem őket az egyik hálóba, ami sokkal biztonságosabb, és ott repkedhetnek a felügyeletem mellett :)
Egyéb képek :)
Épp az éjjel akartam okosságokat írni arról, hogy hogyan tanítgasd őket repülni, ha Apuci megfeledkezne erről, mert nagyjából most már itt van az ideje. Csak aztán mára halasztottam a továbbképzést, mert a gyerkőcök már aludtak, és nem akartam zörögni a billentyűkkel. Most viszont már nem is aktuális a dolog. :-))
ReplyDeleteSzomorú, hogy az állandó helyük nem elég biztonságos, mert nekik most már folyton szabadon kéne lenniük. Most van az, amit az embergyereknél úgy hívnak, hogy funkció-öröm: amikor csak azért csinál és gyakorol valamit fáradhatatlanul, mert örül, hogy már erre is képes. Korlátozni az ilyesmit semmiképp sem jó, mert esetleg nem lesz tökéletes a funkció - de legalábbis elbúsul a madárka, hogy nem használhatja a frissen fölfedezett szárnyacskáit.
Tudom, nekem könnyebb dolgom volt, mert kicsik a madaraim, és vidáman tudtak röpködni a gyerekkalitkában. Ez az új kalitka ehhez mindenképpen kicsi és keskeny, nem tudják benne kiterjeszteni a szárnyukat. De hát egy nimfa-óvodát nem is lehetne kalitkában berendezni - ahhoz már röpde kéne.
Érdemes volna egyébként elgondolkodni, pláne, ha még egy párocskát akarsz, egy kisebb fajta (fekvő, nem álló) röpde beszerzésén, a felnövekvő kicsik számára. Rengeteg unokád lesz, még hosszú évekig: nem tarthatod őket kis kalitkába zárva, főleg, ha majd dolgozni is jársz.
Közben kimentem elszívni egy cigit, és nézegettem az ősöreg konyhaasztalt: hatalmas monstrum(nak tűnik), pedig nem is olyan nagy. Ekkora ketrecben pompásan ellehetnének az unokáid, még ha be is vannak zárva, a nap nagyobbik részében. Méterszer hatvanas az asztal, nyolcvan centi magas. Sőt még nem is egészen ekkora, mert csak 98x58 cm a lapja. Mégis óriási - viszont egy (gondolom, nem panel-méretű) nappali egyik sarkában kiválóan elférne, és még a szobának is dísze lehetne.
Itthon tudnám, kivel csináltassam meg - de alighanem olcsóbban jönnék ki, ha magam ácsolnám össze. Emberapu biztosan meg tudná csinálni - és valami csirkeháló nyilván felétek is kapható. Nem olyan nagy durranás: két ismerősöm is van, akik nő létükre maguk kreáltak remek röpdéket a madárkáiknak.
Nagyon úgy tűnik (adja Isten), hogy hosszú távra kell berendezkedned - abba pedig már feltétlenül érdemes invesztálni. Illetve kell is, az unokáid komfortérzete és megfelelő fejlődése végett.
Én úgy emlékszem (lehet, nem egész pontosan), hogy nálunk a pincurkák egész nap kint voltak, amikor már biztosan tudtak repülni. Ha meg el kellett mennem hosszabb időre, ott volt nekik a gyerekkalitka, ami TÁGASABB, mint a szülői lakosztály - pont azért, hogy legalább egy kicsit röpködhessenek benne.
A szülők ketrece amúgy se volt zárva soha: Csupika szabadon jött-ment, és a rácson keresztül instruálta, valamint etette az aprónépet. Megvoltak ehhez a speciális ülőkéi, a belső botok külső folytatásaként.
A hálószobai röptetést is gondold meg, mielőtt belevágsz: talán inkább a veszélyforrásokat kéne megszüntetni a madaras szobában. Most a kicsik biztonsága fontosabb, mint az esztétika. Csecsebecséket eltüntetni (ha vannak), a bútorok mögötti réseket pedig eltömni valamivel. A nimfagyerekek különben sem olyan picikék: akkora rés nem is lehet a bútorok és a fal között, ahova ők be tudnának pottyanni. Akkor pedig mi jelenthet veszélyt rájuk? Maximum néhány váza vagy hasonló - de azokat meg ki lehet tessékelni a szobából.
Bizony, bizony: nem olyan egyszerű madárnagyinak lenni! Viszont gyönyörű szép állapot - úgyhogy feltétlenül megér némi beruházást és átalakítást.
Zselé Babát pedig Isten éltesse sokáig!
Nem kap külön képeslapot szegénykém, mert akkor ma se lesz belőlem énekes halott se. :-))
Pedig a képeslap-gyártáshoz határozottan több kedvet érzek, mint a porszívózáshoz...
Az a baj, hogy nem szedhetem szét anyósom cuccait itt lent...és ez a szoba hatalmas, nem tudnék mindent eltüntetni, ezért gondoltam a hálószobára, mert ott nincsenek ilyen veszélyforrások.
ReplyDeleteEzen a röpdén gondolkodom, Emberapu simán megcsinálná, és az új helyen lesz egy külön szoba, ami funkciónálhat madaras szobaként többek között.
A nimfáknál általában a repülésnél fontosabb az ún foraging ami takarmányozást, fosztogatást jelent, és abból áll, hogy a kicsik pásztázzák a kalitkát kajáért. Ne tudd meg, hogy mi megy most is...Kiwi, Jello és Noodle kint vannak és zabálnak a különféle tálakból.
Azért én majd később csinálok szülinapozást Jello-val :DDD
Anyósodnak is volt madara, nyilván ő is imádja a kicsiket: nem lehetne vele megbeszélni, hogy a pincurkák érdekében ideiglenesen el kéne tüntetni néhány veszélyes dolgot a nappaliból?
ReplyDeleteHa tényleg költöztök nemsokára, akkor ez már mindenképpen rövid idő...
Most akkor költözés lesz tavasszal, vagy hazajövetel? :-))
És Samukának hogyan fogod megmagyarázni, hogy arra az időre függessze fel a fiókagyártást?
Vagy a nimfák nem zsinórban csinálják?
Néhány? Ez az alagsori nappali inkább raktár...így ez nem lesz megoldható. Nem ismered sajnos anyósomat, ő abból indul ki, hogy sassy egyáltalán nem repült...hát akkor miért kellene ezeknek a kicsiknek bármit átrendezni...vagy azt a választ kapnám, hogy jajj minek, nem lesz semmi bajuk..............nem egyszerű a helyzet hidd el.
ReplyDeleteJelét sem látom, hogy új fiókák készülnek egyébként
Elhiszem...
ReplyDeleteNekem csak a saját anyámmal kellett "hadakoznom", közel nyolcvan éves koráig - és az se volt egyszerű. Anyósod idősebb is, meg hát mégse a saját anyukád - biztosan nem könnyű meggyőzni valamiről.
Azért remélem, nem költöztök túlságosan messzire...
Vagy van több gyereke is?
Hát persze, hisz azt írtad a férjedről, hogy ő középső!
(Ha jól emlékszem...)
Egy ilyen nagyon öreg asszonyt már nem tanácsos teljesen magára hagyni, még ha esetleg nehéz természetű is szegény. (Nem tudom, hogy az-e, csak feltételezem. Egyikünk se előnyére változik vénségére.)
Mindenesetre máris kíváncsian várom a majdani röpdét!
Milyen jó lenne, ha már meglenne! :-))