Daisypath Anniversary tickers

Monday, June 25, 2012

Sorsforduló

Előre meg kell jegyeznem, hogy a szívem nagyon fáj most, ahogy a sorokat írom, de úgy cselekedtem, ahogy a madár lelkek megkívánták...a sztori hetekkel ezelőtt kezdődött, amikor Skye és Sam egymásnak estek. Úgy tűnik Skye kilépett a hormonális időszakából. Két tojást összetörtek a maradék három nem volt termékeny, így levettem a fészket. A veszekedések gyakoriak lettek és egyre durvábbak, végül szétválasztottuk őket. Mindig tudtam, hogy nem volt köztük igazi kapcsolat, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire elfajul. Ekkor lépett a képbe az egyik kolléganőm, akinek van egy lány nimfája, 3 éves. Elhatároztuk, hogy meglátogatjuk őket, méghozzá úgy, hogy Sam-et is visszük. Elképesztő csoda történt, Sam és a nimfalány azonnal egymásba szerettek, beszélgettek, tollászkodtak együtt, amit Skye sosem tett. Sam Laura-nál maradt Ketteskével egyetemben, aki rögtön elnyerte Laura szívét. Csodás otthonuk lesz, és megbeszéltük, hogy ha valami mégsem oké, akkor Sam visszaköltözik hozzánk. Ám úgy tűnik, ez volt a legjobb ötlet, Sam boldog az új feleséggel, Skye pedig lenyugodott a többi kicsivel együtt...talán nem fog többé tojást rakni, és soha nem akart feleség lenni...ki tudja...bonyolult a madarak lelke ezek szerint. Hiányzik Sam, akkor is, ha soha nem volt barátságos igazán, de örülök, hogy most boldogabb.

A blogot át kell neveznem :(

5 comments:

  1. Okosan döntöttél szerintem is. Így lehet boldog Skye és Sam is.

    ReplyDelete
  2. Szerintem jól döntöttél.
    Mi lesz akkor, ha Skye újra tojásrakásra adja a fejét? A kicsikkel máshogy bánik, mint Sam-el?
    Nálam mindennap verekszenek a fiúk, de amúgy szeretik egymást. Mert egyszerre esznek, tollászkodnak, mindenhova együtt mennek. Többször megfordult a fejemben, hogy az egyiket el kéne ajándékozni, hátha ott jobb helyen lesz. Egyszer külön kalitkába és külön szobába helyeztem őket, volt is nagy kiabálás. És abba sem hagyták, amíg újra egy kalitkába nem kerültek.
    Hogy érzi magát Sam az új helyen?

    ReplyDelete
  3. Hát ez szomorú... Szegény Samuka!
    Nekem mindig ő volt a kedvencem. :-((

    Nem hiszem, hogy jó lesz így, hisz Skye továbbra is fog tojni, és nem lesz értelme a szenvedéseinek. Talán ő is olyan kis magának való, inkább gazdifüggő madárka, mint Csipike volt - csak hát nagy különbség, hogy Csipi nem rakott tojásokat. Ő tényleg meglett volna akár magában is (nálunk sem volt kölcsönös a szerelem), de Skye vélhetően sokáig tojogatni fog még, ha tart is esetleg némi szünetet.

    Remélem, szegény Samuka boldog lesz - Skye sorsát viszont így megoldatlannak érzem. Samukát pedig borzasztóan sajnálom... Én nem adtam volna őt másnak, semmi kincsért.

    Csak hát persze könnyű a más madárkáját szeretni... és könnyű a más döntései fölött ítélkezni. A magam dolgaiban én se vagyok ilyen határozott. :-((

    ReplyDelete
  4. Sam boldogabbnak tűnik a mostani helyén...mindig attól szakadt meg a szívem, hogy Sam annyira vágyott Skye szeretetére és soha nem kapott tőle semmit...most meg igen a másik leányzóval.
    Nem tudom mi lesz Skye-jal, de az sem lett volna jó, ha folyamatosan fiókákat nevelnek, mert az még jobban kikészíti őket fizikailag.
    Meglátjuk mi történik...

    ReplyDelete
  5. Hát igen... Sajnos a nimfának ez a "hibája" (már amennyire itt-ott hallottam), hogy imád tojásokat rakni, ha kell, ha nem. Arról viszont nem tudok semmit, hogy párban is így működnek-e, mert rajtad kívül csak egy ismerősöm volt, akinél születtek kis nimfák, de vele már régen megszakadt a kapcsolat.

    Nagyon sajnálom, hogy így alakult - de talán tényleg jobb lesz Samukának. Bár nálunk is ugyanez volt a fölállás, közel hat éven át: Csupikáért megszakadt a szívem, de Csipike nem kényeztette szegénykét a szeretetével. Csivike se kényezteti, sajnos. :-(( Ő még annyira se barátságos madárka, mint Csipi volt. Pedig szegény Csupi annyira megérdemelne már egy szerető kis társat! :-((

    ReplyDelete

Photobucket

Photobucket