Skye-baj

Nem kell megijedni nincs ám nagy baj :)))) Emberapu felment Kanadába hogy lehozza a maradék cuccainkat (ott éltünk másfél évig), és Skye ennek nem nagyon örül. Biztos vagyok benne, hogy érzi, és hiányzik neki, hiszen annyire kötődik hozzá. Szerencsére nem esett depresszióba, és az egész csak pár nap, de arra kíváncsi vagyok, hogy Emberapu hiánya segítheti-e Skye-t hogy közelebb kerüljön Sam-hez...bár arra meg nem elég néhány nap.

Nekem meg lehet gratulálni...ahelyett, hogy Samet beszélni tanítanám, én utánozom az ő karattyolását és füttyögését...nem tehetek róla, olyan tündéri :)

Más különösebben nincs, ma nagy takarítást csináltam a kalitkában és körülötte, Skye nem csípi a porszívót, elbújik a sarokba, és onnan leskelődik, Sam ezzel szemben magyaráz a porszívó hangjának, és nem ijedten vagy felháborodottan, csak pont úgy, ahogy máskor is szokott.

Sam puszit dob...illetve próbálkozik :D

Manikűűűr és egyebek

Skye napok óta ordít, mint a fába szorult féreg! Először azt hittük, hogy a vendégek miatt, de nem, hiszen 2 napja nyugi van. Rájöttem, hogy elég hosszúak lehetnek a körmei, olyankor mindig hisztis, így ma elvittük őt és Sam-et egy kis manikűrre...na hát az utazó kalitkában kitört a botrány: Sam rikoltozott, Skye ki akart jönni, egymás hegyén hátán mászkáltak, még szerencse, hogy az út 5 perc kocsival :) A manikűr mellé sajnos a szárnyak megrövidítése is járt...nem értek vele egyet, sokak szerint a madarak kevésbé ragaszkodóak az emberhez, ha repülhetnek, de nálunk ez nem szempont, soha nem csonkítanám meg őket emiatt..csakhogy ahol most élünk nem tudok madár-biztos környezetet varázsolni, és az utóbbi napokban többször is majdnem nagy baj lett a repülésekből...Skye repül Emberapu után, Sam meg Skye után, és mindketten általában valami fura, és veszélyes helyen kötnek ki. Inkább szárnyatlanság, mint halál...

A szépészeti beavatkozás után haza siettünk, a két jómadár elégedetten tollászkodott a kalitkában, de a nagy ijedségre vacsorára kaptak répás-zöldborsós-magos főfogást. Sam illemtudóan evett...Skye szanaszét hordta a borsókat az egész házban, aztán volt pofája lenyúlni Sam adagját...egyébként valamiért a répa mostanában nem jön be neki, ha mindkettőjük kedvenceit figyelembe veszem, akkor az alábbiak a nyerők: borsó, tészta, tojás, cheerios.

Sam kezdi hordani a nadrágot...keményen odavág Skye-nak, ha az szemtelenkedik vagy hisztizik, sőt gyakran elzavarja az egyik másik etetőtől, ugyanakkor még mindig követi, és mindenáron a közelében akar maradni. Azt is észrevettük, hogy Sam eltanulta Skye különböző ordítási technikáit. Néha fogalmunk sincs, hogy melyik mondja a magáét :)

Skye az agyamra megy :)

Tudom, még csak 3 nap telt el, nem is vagyok türelmetlen, de a szívem szakad meg Sam-ért...állandóan megy Skye után, és nem azért, hogy párosodjon, csak hogy a közelében legyen. Skye meg úgy csinál, mintha ez idegesítené őt, és folyton hozzám, vagy a férjemhez rohan.

Lehet hogy Skye túlságosan is ember-madár??? Mi lesz, ha soha nem veszi észre, hogy Sam a társa lehetne??? Megvonni tőle az emberi figyelmet nem lehet, nem is vinne rá a lélek, csak depresszióba kergetném.

Nem vagyok hálátlan, mert az, hogy a kalitkában egy időben tollászkodnak, esznek vagy szundiznak az az elfogadás komoly jele...mégis na...:)

És akkor itt egy újabb video, Sam hivatalosan is kiérdemelte a Dumagép nevet. A végén hallható az a bizonyos hello-miau :))))))