Daisypath Anniversary tickers

Monday, April 30, 2012

Little1 növekszik

Ketteske nincs, kíváncsi vagyok, hogy lesz-e és vajon mikor, elvileg ma meg kellett volna érkezzen, de ki tudja.
Egyeske szépen fejlődik, tele van a pocak is és már egész ügyesen figyel, nyújtózkodik, amikor belesek. Skye tökéletes anya éjjel, nappal viszont inkább a kalitkán kívül akarja eltölteni az idejét, ma részese is lettem egy idilli pillanatnak....miközben mosogattam, Skye egy leveses tányérban fürdött...persze a tányér tiszta volt és friss víz volt benne :) Sam nem olyan undok, mint legutóbb, de nagyon odafigyelek rá, hogy amikor kint van sokat beszéljek hozzá, nyugalmat árasszak stb...rememk szülők az biztos :)


Saturday, April 28, 2012

Egyeske aka Little1

Megszületett :) Még nem is száraz a kis pihéje, de már Sam megetette egyszer!
A fészekben újfajta forgács van, a szürke izék azt a célt szolgálják, hogy felszívnak még több felesleges nedvességet, és megakadályozzák a baktériumok terjedését, gomba kialakulását, viszont nincs benne semmi kémiai cucc.
Dícséret gyanánt a szülők kaptak is egy adag tojást, méghozzá nem is akármilyet. Emberapu egyik tanítványának szülei csirkéket tartanak otthon, és tőlük kaptunk egy adag friss, organikus tojást.

Éljen, éljen!!!


Tuesday, April 17, 2012

Utódok úton

Négy tojásunk van, és kettő biztosan termékeny...wow...szerencsére mire ezek a fiókák majd kikelnek, a lakás készen áll a fogadásukra, és én is. Nem valószínű, hogy nyár vége előtt megkapom a papírokat és elkezdhetek dolgozni, úgyhogy bőven lesz időm körülugrálni őket, és családokat keresni számukra. Nem lesz rohanás és kapkodás...nem lesz külön szobában repkedés. Az egyetlen, amit sajnálok, hogy a sok szép porfogómat eltakaríthatom majd, amelyeket csak most tettem ki hehehe....irónikus, de persze kit izgat néhány tárgy? Viszont azt elhatároztam, hogy a nevekkel mégjobban kell vigyáznom. Például Nudlira egyáltalán nem illett a Nudli név mire idősebb lett, olyan kislányos volt, nem nudlis :) Talán várok majd a konkrét elnevezésekkel.
Képet nem hoztam most, mert a kedves szülők nagyon a kotlásba temetkeznek, alig látom őket egész nap :)

Monday, April 9, 2012

Gyorsjelentés

Itt vagyunk, kérem szépen, gyönyörű a kis lakás, az időzítés meg igen jó lett, ugyanis alig érkeztünk meg, Skyeék feltűnően keresték a fészket...na tessék....úgy látszik jól érzik itt magukat, mert nincs különösebb ordítás vagy nyugtalanság, és gyakran bejárnak az odúba, onnan csicseregnek. Most mondjuk éppen kint vannak és rohangálnak Emberapun :)
Fel vagyok készülve a jövőbeli fiókákra, a legjobb az, hogy itt végre én döntöm el, hogy mit hova teszek. Ablakokon van redőny, függöny, szúnyogháló, a konyhával pedig nagyon fogok vigyázni. Teflon nincs, nem használok veszélyes kemikáliákat, és szigorúan kalitka-fogság van főzés idején.
Mi, emberek is nagyon jól érezzük magunkat, a konyhát már teljesen belaktam, de a többi még sok munkát igényel, nem mintha bánnám, sőt :)
Képek még nincsenek, és nem is lesznek itt a lakásról, emailben tudok küldeni, és ott elmagyarázom, hogy miért ;)

Wednesday, April 4, 2012

Tanácstalanság

Nagyon rossz gondolatok gyötörnek :(
Amikor Skye-t megvettük, nem tudtunk róla, hogy a nőstény magától is tojik, igaz nem lényeg, előfordulhatott volna, hogy tojik évente kétszer, amit lehet kezelni, akkor is, ha nem ideális. Nem így történt. Aztán amikor megvettük Sam-et, arra számítottam, hogy megszeretik egymást, és normál tempóban, évi 2-3 fészket raknak majd, megtörténhetett volna az, is hogy soha nem szokják meg egymást. Nem így történt szerencsére. Igen ám, de kezdek biztos lenni abban, hogy Sam és a fiókák ide vagy oda, Skye továbbra is krónikus tojásrakó....ma elhagyták a fészket és a két tojást...és ugyanabban az órában Skye megint pózba vágta magát, Sam-nek pedig nem kellett kétszer mondani. Levettem a fészket, de az nem jelent semmit...

Itt jön a dilemma....nagyon úgy tűnik, hogy Skye és Sam díjnyertes párost alkotnak...a tenyésztők álma...de tudjuk mi ezt kezelni? Én hamarosan teljes állásban fogok dolgozni valahol, muszáj, madártartásból nem élünk meg (sajnos), és mi lesz akkor? Hogy fogok gondoskodni róluk? Ha esetleg egy kicsinek segítség kell a táplálásban, hogyan fogok segíteni, ha fél napokat nem leszek otthon? A konyha problémáról nem is beszélve...amiről már volt szó a kommentekben.
Persze lehet mondani, hogy felelőtlenek voltunk, amikor megvettük Skye-t, vagy akár Sam-t...de honnan tudhattuk volna, hogy mi fog történni, vagy hogy a saját életünk mennyi változást hoz?
A kérdés most az, hogy akkor vagyok szívtelen disznó, ha odaadom őket Karennek, akinél boldogan nevelhetik jövendőbeli fiókáikat és ahol 100%-os figyelmet kapnak, vagy akkor vagyok önző, ha megtartom őket, lesz ami lesz alapon?
Ha odaadom őket, biztos, hogy megszakad a szívem....de nem én számítok, hanem ők...és hogy vajon nekik mi a legjobb...

Segítsetek...mit csinálnátok a helyemben? Köszönöm

Photobucket

Photobucket