Skye napok óta ordít, mint a fába szorult féreg! Először azt hittük, hogy a vendégek miatt, de nem, hiszen 2 napja nyugi van. Rájöttem, hogy elég hosszúak lehetnek a körmei, olyankor mindig hisztis, így ma elvittük őt és Sam-et egy kis manikűrre...na hát az utazó kalitkában kitört a botrány: Sam rikoltozott, Skye ki akart jönni, egymás hegyén hátán mászkáltak, még szerencse, hogy az út 5 perc kocsival :) A manikűr mellé sajnos a szárnyak megrövidítése is járt...nem értek vele egyet, sokak szerint a madarak kevésbé ragaszkodóak az emberhez, ha repülhetnek, de nálunk ez nem szempont, soha nem csonkítanám meg őket emiatt..csakhogy ahol most élünk nem tudok madár-biztos környezetet varázsolni, és az utóbbi napokban többször is majdnem nagy baj lett a repülésekből...Skye repül Emberapu után, Sam meg Skye után, és mindketten általában valami fura, és veszélyes helyen kötnek ki. Inkább szárnyatlanság, mint halál...
A szépészeti beavatkozás után haza siettünk, a két jómadár elégedetten tollászkodott a kalitkában, de a nagy ijedségre vacsorára kaptak répás-zöldborsós-magos főfogást. Sam illemtudóan evett...Skye szanaszét hordta a borsókat az egész házban, aztán volt pofája lenyúlni Sam adagját...egyébként valamiért a répa mostanában nem jön be neki, ha mindkettőjük kedvenceit figyelembe veszem, akkor az alábbiak a nyerők: borsó, tészta, tojás, cheerios.
Sam kezdi hordani a nadrágot...keményen odavág Skye-nak, ha az szemtelenkedik vagy hisztizik, sőt gyakran elzavarja az egyik másik etetőtől, ugyanakkor még mindig követi, és mindenáron a közelében akar maradni. Azt is észrevettük, hogy Sam eltanulta Skye különböző ordítási technikáit. Néha fogalmunk sincs, hogy melyik mondja a magáét :)