Ma jól indult a nap, Skye és Sam vidáman ébredt, Sam ugyan még szoktatja magát az új környezethez, de az így is lesz egy darabig. Ha tudom őket figyelni, néha kiveszem az elválasztó falat. Először Sam lépegetett át Skye "oldalára" és reggeliztett egyet Skye tálkájából, a hölgy ezt hagyta is, csendben üldögélt a férje mellett. Később ugyanez megtörtént fordítva, Skye evett Sam tányérjából :))))
Most pedig nyugodtan üldögélnek, ki-ki a maga helyén, de az elválasztó nélkül...örülök, hogy nem esnek egymásnak, az már biztos, hogy megtűrik a másikat maguk mellett.
Ebédnél mindkettőt felvittük az ebédlőbe, Sam jól érezte magát a vállamon, Skye meg elkezdte tépdesni a TV újságot! Tudjuk, hogy a papír tépdesés fészkelésre utal, és így még soha nem tépkedett Skye...lehet hogy ez máris egy jó jel???
UPDATE (délután 4 óra): Úgy tűnik, hogy Sam nagyon is szeretne barátkozni Skye-jal, megy utána, követi, melléül, de a kisasszonynak több idő kell :) Naná... mikor Skye elkezdett tojni, az én férjemet tüntette ki párzási viselkedésével, mivel akkor hím papagájunk még nem volt...hát honnan tudná szegénykém, hogy most Sam az illetékes? :) Majd megérzi, tudom. Sam pedig gyakorlott apuka, sok bébit felnevelt, tudja mit csinál :)
Bizony, szegény Skye-nak lesznek még gondjai...
ReplyDeleteNem csak azzal, hogy emberapja helyett új férjet kell elfogadnia, de azzal is, hogy a tojáskáin nem hiába ül. Hiszen idáig azt szokta meg, hogy a tojások csak jönnek, jönnek - aztán ugyanúgy el is tűnnek, ahogyan előkerültek. Hogy fióka bújik ki belőlük, és azzal valamit kezdeni kéne, azt újra kell még tanulnia. Talán Sam majd segít neki...
Sose felejtem el, Csipikének mekkora trauma volt az első fióka megjelenése. Pánikba esett szegénykém, hogy összetört alatta a tojás, és eszét vesztve rohant ki a fészekből, rémülten bizonygatva, hogy nem ő volt a hibás. Hiszen addig csak azt tanulta meg, hogy a tojáskákon ülni kell, vigyázni rájuk - aztán jön majd egy szörnyű nap, amikor a Mami elviszi őt orvoshoz, és utána a tojások el is tűnnek a fészekből. Ugyanis volt két szerencsétlen fészkelési kísérlete, 2007. októberében és novemberében...
Az első fiacskájához úgy kellett őt visszazavarni (Csupika) és könyörögni (én), mert borzasztóan félt attól a kis valamitől, ami a tojáskából kibújt. De aztán valahogy csak rájött szegénykém, hogy mi az, és mi végre ül a tojásokon...
Biztosan Skye-nak se lesz könnyű, mert túl sokáig tojogatott hím nélkül.
De talán Samuka majd elmagyarázza neki a tudnivalókat.
Az odúcskájuk fönt van már?
Vagy még korai lenne?
Mit mond erről a tenyésztő?
Jajj szegény Csipike, el tudom képzelni a traumát, és én is gondoltam már rá, hogy ilyesmi történhet majd Skye-jal is :)
ReplyDeleteFent van az odú bár még korai, éjszakára visszatettük az elválasztót is, de pár nap múlva szerintem már arra sem lesz szükség :)
A másik kalitkát megtartottátok?
ReplyDeleteJó lesz gyerekszobának - majd ha kirepülnek a kicsik.
Vagy nimfáknál ez nem szükséges?
Nálunk nagyon fontos volt, mert a hullámos tojó állítólag képes akár meg is ölni a saját fiacskáját, ha az már kirepült, ő meg újabb tojásokon ül a fészekben. Csipike tényleg nagyon gonoszul bánt a fölcseperedett fiókáival - továbbá iszonyatosan féltékeny volt rájuk. :-))
Semmiképp se lehetett volna őket közös kalitkában tartani.
Nyilván sok mindenben mégiscsak hasonlítanak a madárkáink, úgyhogy alkalom adtán olvasgasd a 2008 tavaszán íródott meséket! Március negyedikén született Benőke, a legelső ifjonc, és május harmadikán Csőrike (Egyeske), a második fészekalj legidősebbje. De a két fészkelés tulajdonképpen összeért.
Láttam már nimfa babákat is, bőven, mert régebben rendszeresen kommentelt nálam bizonyos Vicamama, akinek nimfái (is) voltak. Tündéri édesek a pincurkák - majd meglátod! :-))
Bocs, hogy szóvá teszem, Zsófi, de miért nem szerepel a profilodban Skye eredeti blogja?
ReplyDeleteAzért, mert azt más szolgáltatónál írtad?
Nemhogy a profilba, de ide is belinkelném a helyedben, valahova a bal oldali sávba, jól látható helyre.
Hiszen az a másik blog ennek az előzménye - és ráadásul milyen aranyos!
Nem kéne veszni hagyni...
Hadd lássák azok is, akik esetleg még csak most kezdik nézegetni a blogodat!
Megtartottuk a másik kalitkát igen :) Ha nevelni akarjuk a piciket, arra tökéletes lesz, de a tenyésztő azt mondta, ha valami miatt nem tudjuk vállalni, akkor ő szívesen megteszi. Bent lehet őket hagyni a fészekben, de ha azt szeretnénk, hogy például emberi kézből egyenek, akkor el kell őket venni és külön etetni.
ReplyDeleteAz első bejegyzésben megemlítettem Skye korábbi blogját, de igazad van, mindjárt kilinkelem :)
Köszi, ez így van jól.
ReplyDeleteA régi blognak itt a helye. :-))
Ebben az egyben ne hallgass a tenyésztőre!!!!
Isten ments, hogy elvedd a fiókáit Skye-tól!
Hadd menjen csak minden a maga útján!
Nem tudom, van-e gyereked (a többi blogodat nem olvasom), de neked se esne (esett volna) jól, ha a kisbabádat elveszik tőled. A madár miért lenne más???
Olvasgasd csak a már említett, régebbi meséket!
Meg fogod látni, hogy teljesen normális, szülő általi nevelés mellett is kezesek lesznek a kismadarak, ha elég törődést és szeretetet kapnak! Az én unokáim is kézből ettek, a tenyeremben aludtak, némelyik legszívesebben mindig rajtam lógott volna - pedig Apuci-Anyuci nevelte őket, normálisan, ahogy kell. És ugyanezt tapasztaltam Vicamamánál is, a nimfákkal. Az ő madárkáiról is sok mese és sok kép van a blogban - majd ha ráérek, visszakeresem, hogy hol.
Nem késel el a kézhez szoktatással akkor sem, amikor a pincurkák már nagyobbacskák! Isten ments, hogy mesterségesen tápláld őket!!! Nem játékszer a madárka, hanem ugyanolyan érző kis lény, mint az embergyerek, illetve az emberanya!
Mindezt persze nem neked mondom ilyen pufogva, hanem a gonosz tenyésztőnek, aki beáldozná a kismadarak természetes fejlődését a potenciális vásárlók kedvének oltárán. Nem szabad!!!
Egy családban felnövő kismadár akkor is kezes lesz, ha az anyukája és apukája neveli föl, ahogy a Madarak nagykönyvében meg van írva.
Már Andibandi is jelezte nálam, hogy meglátogatta a madárkáidat. :-))
Látod ezért jó, hogy itt vagy nekünk, mert sok tanácsot adsz, amit máshonnan nem kapunk :) Sok helyen olvastam, hogy 2-3 hét után elveszik a piciket, hogy ember nevelje őket...de mennyi herce-hurca van vele...és akkor ráadásul nem is jó ötlet.
ReplyDeleteTalán az is számít, hogy a tenyésztők nem foglalkoznak a madarakkal úgy mint mi, ezért a picik például nem látják, hogy az anyjuk is tenyérből eszik, jól gondolom?
Hát persze!
ReplyDeleteHa a kicsi abba nő bele, hogy a szülei sem félnek a szárnyatlanoktól, akkor ő sem fog.
Bár arra készülj föl, hogy fészkelés idején szünetel majd egy időre a nagy szerelem: Skye sokkal tartózkodóbb lesz.
Igaz, hogy Csipikénél ez csak igen mérsékelten volt igaz: ő még tojni is csak a jelenlétemben volt hajlandó, és minden tojást azonnal bejelentett, nekem pedig meg kellett csodálnom és meg kellett dicsérnem érte. Viszont az tény, hogy fészkelés idején még a szokásosnál is inkább ő szabta meg, hogy mennyit óhajt belőlem.
A szakirodalom szerint ilyenkor kicsit elvadul az anyamadár. De lehet, hogy csak a tenyésztőknél.... egy családi kis kedvenc sok mindenben más. Mindenesetre készítsd föl a lelked erre a lehetőségre is, és ne hidd azt, hogy így marad örökre.
Visszatérve a kicsikre: amikor már kirepülnek (vagy majdnem kirepülnek) a fészekből, akkor a kedves szülők úgyis egymással lesznek elfoglalva, mert a következő fészekalj létrehozásán munkálkodnak - és egyáltalán nem fogják zokon venni, ha a síró-rívó, unatkozó kicsinyeikkel foglalkozik egy szárnyatlan dajka.
Meg hát időnként az odút is kell majd takarítanod: ha máskor nem, akkor biztosan kézbe fogod a pincurkákat.
Kalandos dolgok ezek... nézd csak meg Blogocskában!
Legalább tudni fogod (nagyjából), hogy mire számíthatsz. :-))
Óóó Skye amikor a tojásain ült, azonnal rohant engem megtámadni amint a kalitka közelébe értem, nagyon agresszív lett, bezzeg a férjemmel másképp viselkedett, neki hagyta, hogy benyúljon a kalitkába :))))))
ReplyDeleteMost legalább mindenkinek meglesz a maga madárkája. :-))
ReplyDeleteElképzelhető, hogy Samuka meg téged fog jobban szeretni.
Mára elhallgatok, mert a madárkák már alszanak, és zavarja őket a kattogás.
Irtó furcsa megszokni, hogy nálatok kilenc órával kevesebb van...
Itt mindjárt este tizenegy, nálad meg délután kettő.
Szívesen cserélnék veled: akkor még előttem állna a vasárnap délután. :-))
Jó éjt :) Csak 8 óra a különbség, de mellesleg az én madárkáim itt ülnek mellettem és szundiznak :)
ReplyDeleteNa de Zsófi...!
ReplyDeleteDélután kettő és este tizenegy között hogy lenne nyolc óra a különbség?! :-))
Márpedig én este tizenegy előtt írtam azt a kommentet, ami nálad délután kettővel jelent meg.
Hasonlítsd csak össze a fönti kis madaras órát azzal az idővel, ami a kommenteknél megjelenik!
Ha nyolc óra a különbség, akkor rosszul van beállítva a kommentek órája. :-))