Emberapu nem hazudott, valóben elkészült a fenyődoboz :) A belsejében puha papírtörlők felett fenyőforgács várja a fészekrakókat.
Skye-t letettük az ülőkére, nagyon megilletődve bebámult az odú ablakán, aztán elmenekült :)))) Azóta a kalitka tetejéről lesi.
"Mi a manó ez a lyuk?"
A speckó madarakkal foglalkozó bolt, ahol a forgácsot vettük, tele volt különleges madarakkal, hatalmas papagájokkal, melyek beszéltek is, sőt az egyik szabályosan nyávogott :))))) Na itt találkoztam a legszebb nimfával, amit életemben láttam! Albínó Lutino nimfa, ITT egy kép róla, valami gyönyörű!!!
Aztán este készítettem egy külön fotóalbumot Skye számára (bal oldalon). Olyan sok kis kalandunk volt együtt, ami már nem került bele a régi blogba, hát legalább a képek legyenek itt :)
Azon vigyorgok, hogy a legfelső képen Skye-nak hogy kidüllednek a szemei :DDD
ReplyDeleteJaj, Zsófi... Gyönyörű ez a fészek, de még nincs készen!
ReplyDeleteNincs rajta ülőbot - pedig az baromi fontos!
Hol fog(nak) a kedves szülő(k) csücsülni, amikor épp nem ül(nek) a tojásokon???
Ha már a fiókák nagyobbacskák lesznek, el se férnek másképp!
Meg pihennie is kell Skye-nak, kotlás közben...
Igaz, azt írod, hogy ők felváltva kotlanak - na de akkor is!
Közvetlenül a bejárati lyuk alá kéne egy másikat fúrni, amibe beleszorul egy olyan átmérőjű bot, amin a madárkák pont kényelmesen ülnek. Hogy ne mozogjon, a külső végét rögzíteni kell a nagy ülőrúdhoz. (Én csak sima befőttes gumival szoktam, de azt rendszeresen ellenőrizni kell, hogy nem rágták-e szét. Meg a melegtől is elenged előbb-utóbb.)
A ki-bejárkálás szempontjából is jó egy ilyen rudacska.
Nézd csak meg az én blogomban, hogy nálunk ez hogy volt!
Nekem most nincs időm keresgélni, de talán majd később megteszem.
Reggeli közben megokosodtam, és eszembe jutott, hogy nem muszáj kifúrni az odúcska vastag falát: érhet az az ülőbot faltól falig is, keresztben. Akkor be lehet szögelni (vagy inkább csavarozni, vékony facsavarral) a fészek külső oldalairól. Mellé meg ugyanígy a kivezető botot, a kalitka felé. Az nem baj, ha ezek nem pontosan egymás folytatásai: lehet pár centi különbség, és annyi már elég az egymás melletti csavarozáshoz.
ReplyDeleteMajd meglátod, hogy ha megkapja az ülőbotját. Skye rögtön meg fogja szemlélni belülről is a fészket. Most szerintem azért nem megy bele, mert okos kismadár, és felmérte, hogy nem tud kijönni. Be még csak beugrik a lyukon - na de hogy jön ki, ha nincs mibe kapaszkodnia? Ezért (is) kell az ülőbot: olyan magasságban, hogy alatta elférjen kényelmesen, de a csőröcskéjével föl tudjon kapaszkodni rá.
Ezek az odúbeli botok csak olyan egyszemélyes ülőkék szoktak lenni, befelé kb tíz centis hosszúsággal - de azt nemigen tartaná meg egyetlen szög vagy facsavar, ezért mondom, hogy szerintem érhet faltól falig. Legalább majd ücsöröghetnek egymás mellett is a boldog szülők, amikor már csodálhatják a fiacskáikat.
Azt mindeddig elfelejtettem mondani, hogy köszönöm a tündéri képet, Blogocska lelkes olvasójáról. :-)) Majd alkalom adtán közkinccsé teszem.
This comment has been removed by a blog administrator.
ReplyDeleteHmmm nimfa fészkekben nincs belül bot :( Sem a bolti változatban, sem abban amit kaptunk. A forgácsról simán ki tudnak jönni a lyukon. Viszont Emberapu rögtön felajánlotta, hogy ő majd csinál...ártani biztos nem árt :DDD
ReplyDeleteEbből is látszik, hogy Ámerikában butuskák a népek. :-))
ReplyDeleteItthon is találtam már olyan odút, hullámosok számára, amelyen még csak lyuk sem volt fúrva az ülőbotnak. De ez nem azt jelenti, hogy nincs rá szükség, hanem azt, hogy némelyik készítő baromi lelkiismeretlen, a kereskedők meg egyáltalán nem értenek a madarakhoz, és fogalmuk sincs a szükségleteikről.
Csipikének két nimfa-fészke is van (mivel a hullámosok számára árult példányok jóval kisebbek az ideális méretnél, ugyanis az anyagot is kispórolják belőlük), és bizony mindkét nimfa odúhoz igenis tartozott ülőbot. Más kérdés, hogy olyan vékony, amit még a hullámosok számára is azonnal nagyobbra cseréltem...
Majd mindjárt keresek képeket az odúkról, és belinkelem vagy elküldöm levélben.
Mivel elolvastam szinte a teljes blogodat így emlékszem a képekre, hogy az odúban belül volt egy bot a kijárat alatt :))))
ReplyDeleteNa itt van kérem szépen: hosszas munkával sikerült találnom két mesét, ahol éppen az egyik nimfa-odú látható a képeken.
ReplyDeleteAzt már el is felejtettem, hogy eredetileg nálunk is átérte az ülőbot az egész fészket.
Csipikének számtalan odúja van (mert normálisat nem lehet kapni, és egyik ezért, másik azért jobb, mint az összes előző), de végül mindig csak a rongyos régibe volt hajlandó belemenni, aminek a fenekén ott díszelegnek a vérfoltok.
Itt vannak tehát a képecskék és a mesék - bár büszke nemigen lehetek erre az odúcskára.
De legalább jó tágas...
Ha közelebb lennél, már vihetnéd is. :-))
http://csip-csup.freeblog.hu/archives/2008/08/14/UJ_ODUCSKA/
http://csip-csup.freeblog.hu/archives/2008/10/11/ODUDILI/
Nocsak... nálad nem linkelődnek be a hivatkozások?
ReplyDeleteLátod-látod: ennyivel okosabb a jó öreg FREEBLOG!
Aha! Oké látom, hogy miről van szó, a garantáltan nem permetezett, egészséges almafáról lehet ágat szedni bot gyanánt???? A fa itt van a mi kertünkben.
ReplyDeleteIgen, az almafáról, körtefáról lehet.
ReplyDeleteA csonthéjasokról nem, mert valami mérgező anyag van bennük. (Elfelejtettem, hogy micsoda.)
Legjobb volna fűzfa ág, azt imádják a madárkák, akár csavart, akár szomorú. Viszont az almaágat nem rágják olyan szívesen, ezért ülőbotnak tartósabb.
Olyan vastag legyen a botocska, hogy ne érje át teljesen a madárka a lábaival: akkor ül rajta kényelmesen.
Igaz, hogy a fészekben azért nem fog olyan sokat a boton ücsörögni... nem muszáj tökéletesnek lennie.