Nagyon rossz gondolatok gyötörnek :(
Amikor Skye-t megvettük, nem tudtunk róla, hogy a nőstény magától is tojik, igaz nem lényeg, előfordulhatott volna, hogy tojik évente kétszer, amit lehet kezelni, akkor is, ha nem ideális. Nem így történt. Aztán amikor megvettük Sam-et, arra számítottam, hogy megszeretik egymást, és normál tempóban, évi 2-3 fészket raknak majd, megtörténhetett volna az, is hogy soha nem szokják meg egymást. Nem így történt szerencsére. Igen ám, de kezdek biztos lenni abban, hogy Sam és a fiókák ide vagy oda, Skye továbbra is krónikus tojásrakó....ma elhagyták a fészket és a két tojást...és ugyanabban az órában Skye megint pózba vágta magát, Sam-nek pedig nem kellett kétszer mondani. Levettem a fészket, de az nem jelent semmit...
Itt jön a dilemma....nagyon úgy tűnik, hogy Skye és Sam díjnyertes párost alkotnak...a tenyésztők álma...de tudjuk mi ezt kezelni? Én hamarosan teljes állásban fogok dolgozni valahol, muszáj, madártartásból nem élünk meg (sajnos), és mi lesz akkor? Hogy fogok gondoskodni róluk? Ha esetleg egy kicsinek segítség kell a táplálásban, hogyan fogok segíteni, ha fél napokat nem leszek otthon? A konyha problémáról nem is beszélve...amiről már volt szó a kommentekben.
Persze lehet mondani, hogy felelőtlenek voltunk, amikor megvettük Skye-t, vagy akár Sam-t...de honnan tudhattuk volna, hogy mi fog történni, vagy hogy a saját életünk mennyi változást hoz?
A kérdés most az, hogy akkor vagyok szívtelen disznó, ha odaadom őket Karennek, akinél boldogan nevelhetik jövendőbeli fiókáikat és ahol 100%-os figyelmet kapnak, vagy akkor vagyok önző, ha megtartom őket, lesz ami lesz alapon?
Ha odaadom őket, biztos, hogy megszakad a szívem....de nem én számítok, hanem ők...és hogy vajon nekik mi a legjobb...
Segítsetek...mit csinálnátok a helyemben? Köszönöm
Nem értem, hogy mi a problémád, Zsófi.
ReplyDeleteIlletve értem - de arról a madárkák nem tehetnek.
Évi két-három fészkelés abszolút normális: erre még nem mondhatod, hogy Skye egy tojógép.
Egyébként a nimfa tényleg hajlamos tojógépnek lenni, akkor is, ha egyedül van. Ezt még én is tudom, pedig nem nimfát tartok - vagyis te is tudhattad volna, ha jobban utánanézel a várható fejleményeknek, mielőtt beszerezted Skye-t.
Úgy tűnik, benned már megszületett az elhatározás, tőlünk csak azt várod, hogy nyugtassuk meg a lelkiismeretedet, és mentsünk föl a felelőtlenség vádja alól. Tőlem ezt ne várd: tudhattad, hogy egy nimfával 20-25 évre tervezel: ha ez félelmetesnek tűnik, nem kell madarat tartani.
Szereztél magadnak egy élő játékszert, amikor úgy alakult az életed, hogy hiányzott belőle valami - most meg túladnál rajta, mert akadt más elfoglaltságod. Csakhogy a madár nem játék, sajnálatosan. Ha egyszer vállaltad, úgy illene, hogy tarts ki mellette, egy életen keresztül - a saját életedet pedig úgy szervezd, hogy az neki is jó legyen. Ugyanis nem Skye akart a te madarad lenni, hanem te akartad őt, és te döntöttél a sorsáról.
Azt gondolom, hogy a tisztességes megoldás itt csak az lehet, ha legalább megpróbálod a további közös életet. Ha végképp nem megy, még mindig odaadhatod őket Karennak. Másnál is fészkelnek munka mellett a madarak: igaz, nagyon sok izgalom és nagyon fárasztó - de erre megint csak azt tudom mondani, hogy nem ők tehetnek róla. Skye még mindig jobban ragaszkodik hozzád, mint a párjához: ne hidd, hogy csak úgy simán le fogja nyelni, ha túladsz rajta.
Az odút levenni pedig eszedbe ne jusson: ha esetleg elakad Skye-ben a tojás az izgalomtól vagy a bizonytalanságtól, akkor aztán jól nézel ki! Sejthetted, hogy a madárkáid tavasszal fészkelni fognak, ha már egyszer ketten vannak: ennek tudatában nem kellett volna tavaszra tervezni a költözést. Skye és Sam pont olyan teljes jogú családtagok, mint a férjed meg te: nem lehet úgy szervezni az életeteket, mintha ők ott sem lennének.
De ha már így esett, akkor sem az a megoldás, hogy megpróbálod letiltani a fészkelést - hanem sűrű lelkiismeret-furdalással megpróbálod úgy lebonyolítani a költözéssel járó cirkuszt, hogy a madárkákat a lehető legkevésbé zavarják az események.
Majd talán még folytatom - most muszáj újra indítanom a gépet, mert közben futottak a frissítések, és már nagyon követeli az újra indítást.
Amikor a Gyurit magamhoz vettem szánalomból, sajnálatból tettem. Nem akartam, hogy a gazdája szabadon engedje az erkélyről. Nem tagadom, hogy eleinte nálam sem élt jó körülmények között. Nem tudtam vele bánni, nem érettem hozzá, akkor az volt a fontos számomra, hogy életben maradjon. Sokszor megfordult a fejemben, hogy túladok rajta, de bűntudatom támad, hogy nem adok neki lehetőséget sem arra, hogy megtanuljunk velem együtt élni. Igen csak nehéz időszak volt számomra, mert nem tudtam, hogyan tovább, mi lenne a jobb neki. Nem szeretek kudarcot vallani és, úgy éreztem, ha megválók tőle ez lesz. Időt adtam neki, társat kapott, nagyobb ketrecet, több figyelmet. Mindent megkapnak amire szükségük van, ma már tudom, hogy hiba lett volna megválni tőle.
ReplyDeleteFele annyira sem kötődik hozzám egyik madárkám sem, mint hozzád Skye. Én most már egyiktől sem tudnék megválni.
Szerintem adj még neki/nekik esélyt. Talán ha beköszönt a nyár abbamarad a tojásrakás. Szerintem Skye túlságosan ragaszkodik hozzád ahhoz, hogy szó nélkül hagyja az elválást. És ha pont az elajándékozás okozta stressz miatt akad el benne a tojás?
Egy kicsit hamar ítélkezel Csipcsup :) Szó sincs arról, hogy nem akartam bevállalni egy madarat 20-25 évre, szó sincs arról, hogy a költözés miatt más elfoglaltságom lesz, és pont az aggaszt, hogy nem 2-3 fészek lesz évente....eszembe sem jutott, hogy a költözés előtt odaadjam őket, mindenképp meg akarom várni hogy mi lesz, de ettől még a gondolataimban ott motoszkált, hogy mi van, ha a ragaszkodásom többet árt, mint használ...nem az érdekel, hogy munka mellett fárasztóbb lesz a fiókák segítése...az igazság az, hogy szerintem jóval fárasztóbb, ha egész nap otthon vagy és megállás nélkül velük foglalkozol. Naponta legalább hatszor csináltam nekik különféle étkeket, óránként felszedtem a kakikat a papírról, hogy ne abban lépkedjenek stb :)
ReplyDeleteTényleg nem erről van szó....egy valamiben viszont nem értünk egyet...én valamilyen módon önzőségnek tartom, amikor az ember a saját felelősségével takarózik, és nem gondol arra, hogy vajon mi a legjobb a madaraknak
Pont nem azt vártam hogy megnyugtassátok a lelkiismeretem, hogy adjam oda őket Karennek nyugodtan...arra vártam inkább, hogy meggyőzzetek, nekik velem a legjobb...mert én ebben nem vagyok 100%-ig biztos
Egyébként meg Karentől és az állatorvostól tudom, hogy amint ott hagyják a tojásokat, azonnal le kell venni a fészket, különben még rosszabb lenne. Ettől nem akad el a tojás Skye-ban,a tojás ösztöne fészek nélkül is meg van, és simán a kalitka aljára tojik, ha tojnia kell (nyilván ha ez megörténik akkor vissza kell tenni a fészket és odatenni a tojást) egyébként is mire itt lenne az ideje esetleg egy újabb tojásnak, már rég az új lakásban leszünk, tehát a fél órás utazással járó stressz nem fog semmilyen problémát okozni. Arról nem is beszélve, hogy Skye nem hogy nem stresszes, egyenesen imád utazni...amint megérkezünk, a lakás legcsendesebb sarkában fogom elhelyezni őket, és amint a bútorok bent vannak, az eltervezett helyükre teszem őket. A költözés alatt le is fogom takarni a kalitkát, nem csak a sok mozgolódás miatt, hanem mert biztos huzat lesz a sok ajtónyitogatástól
ReplyDeleteNe hallgass senkire Zsófi, már tapasztalhattad, hogy Csipcsupnak csak a madárkák körül forog az élete és azt hiszi, hogy ez mindenkinél így van.
ReplyDeleteMintha olyan egyszerű lenne egy költözést a fészkeléshez igazítani, amit amúgy se lehet pontosan előre megjósolni, hogy mikor lesz.
Arra neked se lesz szükséged, hogy amikor munkába jársz, akkor egész nap azon idegeskedsz, hogy mi van otthon, és amikor hazaérsz, csak a madárkákkal foglalkozz.A munkából mégse veheted ki magad és nem is rohangálhatsz haza.
Gondolom a lehetőség, hogy Karennél jó kezekben lennének a madárkák, megkönnyíti a döntésedet, mert akárhová te sem adnád oda. Gondolom, ott látogathatod is őket és akkor meglátod, hogy van-e nagy stressz, vagy nincs a váltás miatt. Ha nagyon rossz lenne az új helyzet, még mindig visszaviheted őket, bár az már nem az igazi és a problémák ettől nem változnának.
Szerintem a madárkák kiheverik majd és fontosabb nekik a későbbiekben, hogy boldog madarak legyenek. Az sem élet nekik, ha nem vagy otthon egész nap és este idegesen foglalkozol velük valamennyit, amennyit az időd enged.
Én tartom magam ahhoz, hogy ha úgy érzed, hogy karennél jobb helyen lennének, akkor add oda őket!
Gabó, köszönöm amit írsz :) Nem mindig lehet a kötelességtudatot és felelősséget tovább vinni, és az ügy nagyon sokrétű. Csak akkor válnék meg tőlük, ha valóban azt tapasztalom, hogy jobb lenne nekik Karennél, ha Karen nem lenne, akkor soha fel sem merült volna bennem a gondolat.
ReplyDeleteAz hogy dolgozok, önmagában nem probléma, mivel elvannak kettesben, az sem zavar ha minden este foglalkozni kell velük órákig, hiszen szeretem őket. Egyelőre várok mindenképpen, hogy mi lesz...annak örülnék legjobban, ha úgy történne, mint tavaly, hogy Skye valamiért év elejére időzíti a fészkelést, és május környékén leáll következő karácsonyig. Engem csak az aggasztana, ha egy év alatt 5-6 fészekalj születne, mert akkor valóban olyan gazdi kell, aki egész nap velük van. Azt meg ugye nem tudhattam előre, hogy esetleg fiókagyárosok lesznek, mert nem ez a megszokott
Ezt még most se tudhatod, Zsófi.
ReplyDeleteEgyelőre egyetlen fészkelésen vannak túl, és az teljesen normális, hogy utána mindjárt belefognak a következőbe. Évi öt-hat fészkelésbe hamar belepusztulnának - ne adja Isten, hogy így legyen! De nem is értem, mire alapozod ezt az aggodalmadat.
Bocsánat, hogy tegnap nem jöttem többször: nem szándékos volt, csak folyton közbejött valami. Most is rohannom kell, és csak remélni merem, ígérni nem, hogy még valamikor délután vagy este ide tudok ülni nyugodtan.
Pedig nagyon is akartam válaszolni tegnap - de aztán úgy alakult, hogy nem volt rá időm. Ma is csúszik minden műsor, mert baromi későn ébredtünk. Nem megy nekem ez az óra-átállítás, hiába... :-))
Na itt vagyok, Zsófi - bár megint csak fél szívvel, mert millió dolgot kéne csinálnom egyszerre.
ReplyDeleteA "más elfoglaltság" alatt nem a költözést értettem (hisz az csak egyszeri alkalom), hanem a munkába állást. Bár ennek ellentmond az, hogy (ha jól emlékszem), akkor is dolgoztál, mikor Skye hozzád került. Ám azóta máshoz szoktál, és tartok tőle, hogy (akár öntudatlanul is) azért akarsz most szabadulni a madaraktól, mert munka mellett már nem lesz akkora öröm a velük való bajmolódás. De készséggel elhiszem, ha azt mondod, hogy ebben tévedek.
Ami a lényeg: nincs olyan gazdi a világon, akinél jobbat ne lehetne találni. Ezen fölösleges rágódnod, mert ilyen alapon a madártartók kilencven százaléka kereshetne jobb helyet a madárkáinak. Egyiknél ez a baj, másiknál az - a madarak meg (szerencsés esetben) mégis ragaszkodnak a gazdájukhoz, és fogalmuk sincs róla, hogy másnál esetleg jobb helyük lehetne.
Ilyen alapon én is odaadhatnám Andibandinak az enyémeket, mert nála sokkal tágasabb, világosabb a szoba: igazi madárparadicsom. Ő meg nekem adhatná az övéit, mert szinte egész nap nincs otthon, szegény pinciurkái sokat vannak egyedül. Mégse lenne boldog Csipike és Csupika, ha holnaptól gyönyörű, napfényes szobában élhetnének, de nélkülem - és Andibandi madárkái se díjaznák az egész napos figyelmet és törődést, ha egyszer nem Anditól kapnák, hanem tőlem. Azt szokták meg és ahhoz ragaszkodnak, amiben élnek. A valamilyen szempontból ideálisabb körülményeket valószínűleg csapásként fognák fel - mert NEM AZ AZ Ő ÉLETÜK.
Emlékezz csak szegény Sassy-re: mennyire el volt keseredve, amikor anyósod elutazott egy hétre, és rád bízta a madarat! Pedig ugyanabban a környezetben maradt, "csak" az ember változott mellette. Írtad, hogy folyton totyogott be a hálószobába, és kétségbe esve kereste a Mamát.
Gondolod, hogy Skye nem ezt csinálná?
Nektek egészen különleges, szoros és szeretetteljes a kapcsolatotok: szegény madár bele is pusztulna, ha elszakítanák tőled!
Azt hiszed, az szokványos viselkedés, hogy egy tojócska még fészkelés közben (!!!) is a gazdájánál keresi a kényeztetést, és rendszeresen jelentkezik egy kis simogatásért? Ilyen a világon nincs!!! Ez a madár annyira imád téged, amennyire egyáltalán nem szokás lelkesedni egy szárnyatlanért. És őt akarnád másra bízni? Azt hiszed, érdekelné, hogy naponta ötször kap finom lágy eleséget, ha közben nem kapná meg azt, ami neki a legfontosabb - vagyis téged? Szerintem olyan depresszióba zuhanna, amiből később már talán te magad se bírnád kihúzni, mert a csalódás megmaradna benne örökre.
Nem tudom, Zsófi...
Lehet, hogy nincs igazam, de úgy vagyok vele, hogy a legtöbb ember az apját-anyját se cserélné másikra, hiába látja, hogy vannak a szüleinél szebb, okosabb, gazdagabb, sikeresebb apukák és anyukák. Valahogy így lehet vele a madár is - már amelyik egyáltalán ragaszkodik az emberhez. De hát Skye ragaszkodik - ez nem is lehet vita tárgya.
Elég a napnak a maga baja - ne rémisztgesd magad olyasmivel, ami még be se következett, és vélhetően nem is fog. Két fészkelés egymás után (vagy akár három) teljesen normális: aggódni majd ráérsz akkor, ha Skye TÉNYLEG nem hagyja abba a tojásrakást, mondjuk a harmadik fészekalj után. (Bár talán egészségesebb volna kettőnél megállni - de hát ő érzi, hogy mire képes.)
Én egyelőre semmi okot nem látok az elválásra - igaz, hogy ilyet nehezen is tudnék elképzelni. Amíg mozogni tudsz és egészséges vagy, semmi nem indokolja, hogy ne légy képes ellátni a madaraidat. Szerintem.
Nyilván Zsófi sem azonnal akarná vinni a madarakat, ő is arról írt, hgoy mi lesz ha....
ReplyDeleteNekünk a "mi lesz ha.." állapotba kell beleélni magunkat mint tanácsadók)) Bár nem magamról beszélek, mert én nem vagyok madárszakértő, csak a józan eszemet tudom adni))
:)))
ReplyDeleteAzt hiszem, hogy csak bepánikoltam hirtelen...igazából 3 fészkelésen vannak túl (az első Skye magánakciója volt karácsonykor, aztán jöttek Kiwiék, majd még két tojás), és amikor Skye azonnal pózba vágta magát tegnap előtt, megijedtem :)
Fészkelésnek csak azt nevezheted, Zsófi, aminél megvolt a hetekig tartó kotlás és (főleg) a fiókanevelés. Én nem emlékszem, hogy Skye karácsony körül komolyan fészkelt volna. Bár persze tiszta szkleró vagyok, az nem jelent semmit, hogy nem emlékszem.
ReplyDeleteItt senki se madárszakértő, Gabó - és pontosan a józan ész az, amire mindannyiunknak nagy szüksége volna. Egy kívülálló gyakran többet lát, mint az, aki túlságosan benne van az adott helyzetben.
Meg volt a hetekig tartó kotlás karácsonykor is, emlékszel pont abban reménykedtem, hogy a közös kotlás majd közelebb is hozza őket egymáshoz, és így is történt
ReplyDelete