Aki olvas az láthatja, hogy volt egy szép nagy diskurzus egy Anonymus nevű egyénnel, aki megvádolt mindenfélével, én pedig lassan belefáradtam a bizonyításba...azonban elgondolkodtam, hogy egy kis extra információ a nimfák igényeiről érdekes lehet mások számára, így elhatároztam, hogy írok egy kicsit :)
Az alábbi információ részben a saját tapasztalatom, részben a kaliforniai egyetem egzotikus madarakkal foglalkozó kutatásán alapszik (sajnos nem találom a neten, az állatorvosomnál olvastam, ahol várakozás közben sok sok okos iromány áll rendelkezésre).
A nimfák nagyon szociális madarak, hihetetlen igényük van a törődésre, tartásuk 100%-os elkötelezettség még akkor is, ha párban élnek együtt. Anonymus ennek örülni fog (ezt soha nem is cáfoltam), szükségük van mentális kihívásokra, játékra és figyelemre. Ugyanakkor míg sok nimfa az érdekes játékokat részesíti előnyben, az egyetemi kutatások rávilágítottak arra, hogy bizonyos egyedek ezt felcserélik érzelmi kötődésre.
Ez utóbbi vonatkozik Skye-ra. A kisasszony 4 hónaposan került hozzánk, ahhoz volt szokva, hogy az éjszakákat leszámítva emberek között volt, nemhogy nem érdekelte a sok intelligens bőrből, papírból, fából készült játék, egyenesen utálta a kalitkát, ami két nimfának is elég lett volna. Enni csak úgy volt hajlandó hónapokig, hogy én szolgáltam fel neki a különböző étkeket, naponta ötször, mintha kisbabám lett volna. Azóta mindent megpróbáltam...mindenféle játékot, szétszedhető, széttéphető természetes dolgokat...mindig ugyanaz volt a reakció...jól megnézte magának, aztán jött oda hozzám, hogy a vállamon vagy a díványon ülve megfigyelje hogy mit csinálok...mindezt órákon át :) Számára ez vált be, hiába próbáltam minden mást.
Sam más tészta, ő tenyészmadár volt 2 évig, így nem kötődik hozzánk igazán, annál jobban Skye-hoz! Ha Skye valamit csinál, akkor ő is, ha Skye valamit eszik, akkor ő is, ha Skye mellém ül, akkor ő is...ő meg ezt választotta....mindkettő imád viszont felfedezni és én ezt természetesen biztosítom nekik...itt egy sötét kuckó, ott egy adag rágni való érdekesség...
Külön tanulmány Sassy, anyósom madara, aki 17 évesen távozott el. Egész életében ragaszkodott anyósomhoz, csak őt fogadta el, minden percét vele akarta tölteni. Soha életében nem evett mást, mint magokat...nem számított, hogy mit próbáltak meg vele...próbálták átszoktatni részben gyümölcsökre, zöldségekre...semmi nem használt, megmaradt a magoknál, mégis 17 évet élt egyetlen nap betegség nélkül. Szívelgyengülésbe halt bele, ami sajnos genetikus volt.
Az egyetemi kutatások alátámasztják, hogy azok a nimfapapagájok, akik hosszú generációkon át fogságban éltek és születtek, már nem rendelkeznek a természet ösztöneivel, és többre becsülik a kényelmet, és az emberi törődést. Nagyon fontos átgondolnunk, hogy nem ártunk-e madaraink érzelmi és mentális állapotának, csak mert van egy elképzelésünk, és azt akarjuk véghez vinni.
A lényeg az, hogy bármi is tűnik természetesnek, jónak és hatásosnak, a mi dolgunk egyedül az, hogy megpróbáljuk a legjobbat felajánlani a nimfáinknak, ám végül úgyis ők döntik el, hogy mit akarnak, az állatok nem hülyék, bármennyire is kényelmes nekünk embereknek ezt hinni, és cserébe dönteni helyettük....nincs két egyforma madár :)
Ámen.
:-))
ReplyDeleteEzt nagyon szépen összeszedted, Zsófi, de nem hiszem, hogy eljut a célszemélyig.
Én mindenesetre nagy élvezettel olvastam.
Nem a célszemélynek szántam igazán, hanem másoknak :)
ReplyDeleteÖrülök, hogy tetszett...rengeteg helyen olvasható, hogy hogyan kell ránevelni a madarakat erre vagy arra ami valóban egészséges...és mit ad Isten? Néha semmi nem segít, és nem tudsz mit tenni ellene...lásd Sassy esete aki soha nem evett mást csak magokat, mégis élt 17 évet....bonyolult ez :)
Ja! Az én pincurkáim sem olvassák a szakirodalmat, így aztán fejvesztve menekülnek mindentől, ami zöld. Bizonyára nem tudják, hogy ők hullámosok. :-))
ReplyDeletemakacsok :))))))
ReplyDelete