Skye és Sam az Ünnepek alatt teljesen rászokott a normális és hétköznapi költési módra, ami a nimfákat jellemzi. Illetve majdnem....Skye ül a tojásokon éjjel, Sam pedig nappal...de Skye nappal is Sammel van, csak egyszer- kétszer jön ki kajálni, inni, olyankor követeli hogy vegyem ki, jár neki egy kis szeretet, ami nagyjából nyaksimogatásból áll. Sam este 10 felé elhagyja a fészket, eszik, és idegeskedik, hogy na ideje már aludni...közben azt gondolom, hogy éjszaka is bent ül a fészekben, mert csak egyszer, általában este vagy éjjel könnyít magán. Néha hallom, ahogy csendben magyaráznak egymásnak, olyankor majd elolvadok. Továbbra is igyekszem minél több, táplálóbb ételt biztosítani, bár sajnos a friss kajákat 30-60 percnél tovább nem hagyhatom a kalitkában, így ha éppen akkor nem esznek, kárba megy az étel, nem mintha ezen aggódnék :)
A tenyésztő szerint tavaszra lesz igazi fészek, igazi bébikkel...most ismerkednek igazán egymással :)
Sam a Hős Védelmező...nem ám poénból jött ki a bejárathoz őrködni!!! Fújt, hintáztatta magát, hogy megpróbáljon elijeszteni :) Békén is hagytam őket egy kép után :)
Jaj, de édes! A Hős Családapa!
ReplyDeleteTényleg nem vág valami barátságos képet... :-))
Ha elfogadsz egy tanácsot (talán ez nem jár túl nagy felfordulással): tegyél be egy hosszú almaágat keresztben a kalitkába, úgy, hogy az odú kivezető botocskája kicsit túllógjon rajta. Úgy látom, kicsit lejjebb lesz, mint a kivezető bot (nem fog ráfeküdni), de akkor is jelentősen megkönnyíti a bejárat megközelítését. Főleg akkor lesz hasznos, ha lesznek kismadarak - de a szülőknek is könnyebb egy hosszú keresztbotot eltrafálni, mint azt a pici kis kivezetőt.
Egy ilyen ágat be lehet tenni talán úgy is, hogy szinte észre sem veszik. Persze a két végén rögzítsd (ha mással nem, ideiglenesen befőttes gumival, vagy csak tegyél fölé egy kölescsipeszt), nehogy felcsapódjon, ha valamelyik végére érkezik a madárka. Mindjárt kényelmesebben tudnák megközelíteni az odút a pincurkáid.
Képzeld: az imént Csipikém is hosszasan nézelődött az odújában!
Totálkáros vagyok, mert ha a mostani remek szériámhoz még a madaram halálát is megkapom ajándékba, az már alighanem tényleg több lesz, mint amennyit el bírok viselni. Ráadásul szilveszter éjjel vagy újév napján orvost se fogok találni, akihez rohanhatnék, ha elakad benne a tojás... Pedig ez lesz... majd meglátod. :-((
Itt van egy link, Zsófi: az augusztus 13-i mesében láthatsz néhány képet arról, hogy nálunk hogyan fekszik az odú kivezető botocskája egy hosszú keresztbotra.
ReplyDeletehttp://csip-csup.freeblog.hu/archives/2011/08/page/6/
Szerintem nem baj, ha nálatok nem fog ráfeküdni: úgy látom, csak egészen kicsivel lesz följebb a kicsi bot, mint a nagy.
Hidd el, hogy örülni fognak neki a madárkák!
Remélem Csipi csak nézelődik és nem óhajt tojni!!! Drukkolok!
ReplyDeleteLátom mire gondolsz, és tényleg nagyon hasznos lenne, egy baj van, hogy ennél a kalitkánál kijelölt helyei vannak az etetőknek...igaz azt meg tudom oldani, legfeljebb veszek más típusú etetőt. A kalitka rácsai között nincs elég hely almaágnak, de a csavaros módszerrel Emberapu biztos meg tudja csinálni :)
Na ne tessen mááá viccelni !
ReplyDeleteLátom, hogy mekkorák a rések - és nekem is vannak almaágaim !
Köztük olyan vékonyak is, amik még nálad is lötyögnének.
A bot egyik vége belelógna az etető helyébe?
Akkor talán be lehet úgy is tenni, hogy ne álljon teljesen egyenesen, hanem egy kicsit ferdén, kikerülve az etetőt. Így mindjárt két legyet ütsz egy csapásra, mert az etetőhöz is könnyebben és kényelmesebben odasétálnak a madárkák.
BÚÉK!!!!
Köszönöm az éjféli kommenteket! :-))
Majd valamit kifundálunk, egyelőre csak várom, hogy szegény drágáim feladják a tojásokon való ücsörgést, hisze egyik sem készül kikelni...na akkor lesz majd nagytakarítás és almaágazás :)
ReplyDeleteMég az odébb van, Zsófi...
ReplyDeleteHa jól emlékszem, majd valamikor a hétvégén kéne kikelnie az első fiacskának, ha volna benne élet. Az utolsókra rászámolhatsz még egy további hetet, sőt többet is. Aztán valószínűleg az is beletelik majd néhány napba, míg szegénykék belátják, hogy minden hiába...
De hátha nem...
Hátha az utolsókban már lesz élet...
Adná a jó Isten, hogy legalább egy fiacskájuk szülessen!
Kezdetnek elég is volna, hiszen Skye még gyakorlatlan anyuka.
Nagyon drukkolok szegény kis drágaságoknak!
Skye-nak már elege van folyton ki akar jönni, az a drága apuka meg olyan szigorúan végzi a dolgát...ül...védekezik....ül...eszik...ül :)))
ReplyDeleteMajd megszakad a szívem!
Skye még nem tudja, mi végre ül a tojásokon (emlékezz csak, Csipike is hogy megijedt az első fiókájától, két kudarcos fészkelés után), Samuka viszont igen.
ReplyDeleteNehéz dolgok ezek...
Nehéz kívül maradni - pedig muszáj.
Emlékszem, én is mennyit aggódtam Csipiért, és mennyire sajnáltam szegényt, amikor Csupika átvette a parancsnokságot, és megszabta neki, hogy mikor mit tehet.
Nálatok legalább a kotlás megoszlik - de képzeld el ugyanezt úgy, hogy folyton az asszony van szolgálatban, és soha nem pihenhet, sőt még csak jól se lakhat. Szörnyű volt - legalábbis felőlem nézve.
De Csipike túlélte (tönkre se ment nagyon): szegény Skye is túl fogja élni. Majd lassacskán beletanul...
Persze ahhoz az kell, hogy szülessen legalább egy fiacskája. Ha nem születik, akkor megint csak nem fogja érteni szegény, hogy mire jó ez a sok szenvedés. :-((
Én inkább Sam-et sajnálom, ő olyan kitartó, viszont mielőtt hozzánk került, idősebb párja terméketlen tojásokat tojt hetekig, így szegényem tudhatja hogy milyen amikor a tojásból nem kel ki semmi...Skye azért jó anyuka, éjjelente bent ül szótlanul a fészekben, csak napközben jön rá a mehetnék.
ReplyDeleteEmlékszem Csupi és Csipi fészkelésére és a sok aggódásra, velem is az lesz az tuti :)
Hát igen... az embernek bele kell tanulni.
ReplyDeleteHiába olvasod el előre, hogy mikor mi várható és hogyan történik, a gyakorlat mindig más egy kicsit. A magad (illetve a madárkáid) keservén kell megtanulnod mindent.
Aztán nálunk úgy alakult, hogy mire nagyjából kitanultam a nagymamaságot, soha többé nem volt szükség a tudományomra. Remélem, nálatok másképp lesz.
Gratulálok az ifjú párnak!
ReplyDeleteLátom, épp ma hét hónapja élnek együtt.
Kívánok nekik vagy húsz, együtt töltött évet, jó egészségben, békességben, igaz szeretetben. :-))
Köszönjük :) Megünnepelték :))))))
ReplyDeleteHát meg...
ReplyDeleteBiztos ők is tudták, hogy házassági évfordulójuk van. :-))
Ez nem lehet igaz, Zsófi!
ReplyDeleteTudod, mi volt az ellenőrző betűsor az előző kommentem után? Az, hogy MERRI.
Akár a "marry"-t, akár a "merry"-t értjük alatta, mindenképpen pont ide illik. :-))
Hallottál már ilyet????
Valami boszorkányság van a blogodban! :-))
:))))))))))))) ez jó!
ReplyDelete