Daisypath Anniversary tickers

Friday, December 16, 2011

Negyedik

Nos ugyebár, ahogy Ági néni is megmondta, hiába közölte a doki, hogy nincs negyedik tojás, Skye úgy gondolta, hogy ő mégiscsak tojik egyet. Tegnap este érkezett a négyeske. Skye amúgy remekül van, néha kiveszem, olyankor adok neki zöldségeket és egyéb friss eleséget, ugyanis magától csak este jön ki, és olyankor magokat eszik. Sam nehezen tűri, ha Skye a kalitkán kívül van és persze utálja, mikor takarítom a lakosztályát, mindig nagyon zokon veszi, hogy én ott vadászom az esetleges piszkot a nedves papírtörlőmmel...de hát ez van :) Legújabb tüneményes szokásuk, hogy egy etetőből esznek, most már rendszeresen, minden este! Mindig Sam az, aki Skye-hoz csatlakozik, de legalább megtűri őt a leányzó, az is valami :)

Frissítés: Kb este 9-kor Skye kitolatott a dobozból, hogy egyen egy jót, Sam meg kihasználta az alkalmat, beugrott a fészekbe és üldögélt a tojásokon. Skye mikor észrevette, eléggé kiakadt, ült a bejáratnál és csipogott befelé, de bemenni nem mert. Aztán egyszercsak fogta magát, és elvonult tollászkodni :) Később Sam kijött, akkor viszont Skye nagy hiszti közepette elzavarta a fészek környékéről is, és azóta is ő őrzi a tojásokat :)




5 comments:

  1. Jaj, de tündérek, Zsófi!
    Szó szerint: látom magam előtt mindazt, amit leírsz. :-))
    Ezt az édeset!
    Annyira el tudom képzelni Samukát a komoly kis képével, ahogy kötelességtudóan ül a tojásokon! Bűbáj kis drágaságok!!!

    És hogy Skye elvonult tollászkodni... hát ez igazi csoda!
    Még majd megtalálja végre az ide vonatkozó fejezetet a Nimfák Nagykönyvében, és eszébe jut, hogy ő nem hullámos, nem kell huszonnégy órás szolgálatban lennie a tojások fölött. Hogy eddig azt hitte, az a férjed hibája, mert tavaly nem váltotta őt le a műszakja végén (mint aktuális szerelem), amikor itt lett volna az ideje. :-))

    Ez már tényleg igazi házasélet (még ha csak pár percig tartott is), hogy Samuka kotlott, az asszony meg szépítkezett addig.

    Jaj, de irigyellek, Zsófi!!!

    Becsülj meg és véss az emlékezetedbe minden percet mostanában, mert ez a legszebb, legbájosabb időszak, bármi lesz is az eredménye, és bármi is jön még ezután.
    Majd meglátod, milyen boldog vágyakozással fogod visszaolvasni a saját meséidet pár év múlva, hogy "bárcsak még ott tartanánk"!

    Nem adnám egy vak lóér', ha láthatnám egyszer élőben a madárkáidat - de hát erre semmi esélyem, sajnos. Pedig de megpuszilgatnám mind a kettőt! Imádom őket - ilyen messziről is. :-))

    ReplyDelete
  2. :))))))
    Az egész tényleg kb 5 perc volt, de nem baj, nagyon aranyosak voltak :)

    Jó lenne élőben látni egymás madarait az biztos! De legalább a blog segít elképzelni mindent :)

    ReplyDelete
  3. Te még elvileg láthatod az enyémeket, ha nem valahol az ország távoli csücskében él a családod - én viszont garantáltan nem fogom látni a tieidet, mert már attól is rosszul vagyok, ha egyáltalán járműre kell szállnom.

    Pedig fénykoromban nagy csavargó voltam...
    Alighanem pont az amerikai évem "ártott meg": valahol akörül ment el a kedvem az utazgatástól. Nem egyik napról a másikra, csak úgy szép apránként... Mióta meg egyedül élek, azóta végképp úgy találom, hogy fölösleges bárhova menni, mert itthon a legjobb. :-))
    A madárkákat meg pláne nem hagynám itt önszántamból, egyetlen napra sem.

    ReplyDelete
  4. Elvileg tavasszal megyek haza, és Budapesten él mindenkim :))))

    Jajj Te! Együtt ülnek a fészekben!!!! Skye és Sam! Megérkezett az ötödik tojás, és tegnap óta vagy együtt vannak bent vagy váltják egymást. Nem merek leselkedni, sőt a fényképezőgépet sem veszem elő, mert egyelőre ha bármi mozgolódás van, akkor valamelyikük tuti hogy kijön, de nagyon boldog vagyok :))))

    ReplyDelete
  5. Szuper, Zsófi!
    Ennek én is nagyon örülök!
    Azt hiszem, máris megkaptad a karácsonyi ajándékodat. :-))
    Ennél szebb ajándékot ki adhatna neked?

    Igazad van: ne is leskelődj - és pláne ne fényképezz!
    Nehéz megállni, tudom - de itt most nagy dolgok vannak készülőben, nem szabad megzavarni az idillt.

    Édes, drága, okos kis Samuka!
    Látod, milyen tapintatos és türelmes volt?
    Az idő pedig - úgy tűnik - neki dolgozott.
    Most mondd meg: honnan van ennyi esze egy madárnak???

    Engem meg már nem látogat a kutya se?
    Pedig az utolsó kommentedre elég döbbenetes választ kellett írnom, sajnos. :-((

    ReplyDelete

Photobucket

Photobucket