No hát kérem szépen nagy bonyodalmak köszöntöttek be hozzánk így Mikulás után....azt ugye tudjuk, hogy Skye elkezdett érdeklődést mutatni a fészek iránt, és felvette a kalitkában a "pózt" ami arra utal, hogy párosodni óhajt...igen ám, de úgy tűnik, hogy továbbra sem látja és ismeri el Sam-et társként...a fészek mellől elzavarja, néha végig kergeti a kalitkán...én meg nem tudom, hogy mit csináljak....egyértelmű, hogy Skye nem kötődik Sam-hez (de legalább nem kötődikEmberapuhoz sem, mint tavaly!!!)....legalábbis nem úgy mint hozzánk, és nem úgy ahogy Sam kötődik hozzá. Sokan ezért azt tanácsolták, hogy vegyem le a fészekdobozt, emeljem meg az alvási időt stb, hogy Skye esetleg lemondjon a fészkelésről...de én nem hiszek ebben, hiszen tavaly ilyenkor Skye minden változtatásunk és próbálkozásunk ellenére tojni kezdett és meg sem állt addig, amíg be nem szereztük Samet. Nem gondolom, hogy most ezek a trükkök segítenének...
Felhívtuk a tenyésztőt akitől Samet vettük, szerinte hagyni kell őket, és nem szabad cseszegetni a természetet, meg fogják oldani. Sokat gondolok Csipire és Csupira....mennyi fura dolgot csináltak, és mennyit féltettük őket (akkor is ha csak jóval később olvastam a bejegyzéseket - Babagáj blog linkje megtalálható a jobboldalon) mégis hagyni kellett a természetet, hogy elrendezzen mindent. Igen ám csakhogy Csupi és Csipi kicsi koruk óta együtt vannak, a sok harc ellenére szeretik egymást és kicsit más a költési szokásuk...ezt nem tudom elmondani Skye-ról...a tenyésztő azt is javasolta, hogy ne tutujgassuk Skye-t, ne vegyük ki a kalitkából, mert persze hogy nem akarja Sam szeretetét, miközben tőlünk megkapja és ehhez van szokva. Azt is mondta, hogy a pózolás egyfajta flört, akkor is ha Skye nem fogja fel igazán, hogy mit csinál, a verekedés pedig része a hormonális mizériának.
Én csak a legjobbat akarom nekik. Sajnos benne van a pakliban, hogy bár Skye vágyik a párosodásra és a fészkelésre, ugyanúgy egyedül fogja véghezvinni, termékeny tojások nélkül...ha agresszívvé válik Sammel, akkor el kell választanunk őket...megszakad a szívem....tudom, hogy vannak nimfák akik soha nem fognak összepasszolni, de szegény Sam olyan szerelmes! Látom, ahogy próbálkozik végtelen türelemmel, hogy közelebb kerüljön a fészekhez és Skye-hoz....fantasztikus ezt figyelni, és reménykedem benne, hogy lesz eredménye...Ha Skye éppen eszik, Sam besomfordál a fészekbe, onnan énekel, Skye meg ül a boton és néz befelé...más kérdés, hogy néha összeverekednek a bejáratnál :(
Most ott tartok, hogy hagyom őket...nem fogom megbabrálni a természetes érzéseiket és ösztöneiket...talán Skye megint terméketlen tojásokat rak majd, de talán a tény, hogy igazi fészke van és Sam ott van a közelében, az majd segít neki realizálni hogy mit is kellene csinálni...
Véletlenül a saját blogomban válaszoltam, Zsófi: ott csak a halászlére akartam reagálni, de aztán belelendültem, és átnyargaltam a madarakra. :-))
ReplyDeleteEgy valamit viszont kifelejtettem a szövegemből:
Abszolút nem értek egyet azzal a tanáccsal, hogy "hanyagoljátok" Skye-t, hátha így majd - jobb híján - fölfedezi magának Samukát. Szerintem épp ellenkezőleg: Samukán verné le a miattatok érzett csalódását és egyéb, rossz érzéseit.
Ha tényleg fészkelni készül szegény lány, amúgy is nehéz időszakát éli: Isten ments, hogy még a kis lelke is sérüljön közben! Ha hirtelen és látványosan fölhagytok a kényeztetésével, fogalma se lesz róla, hogy miért büntetitek, és össze fog zavarodni teljesen, mert nem tudja, hogy mi rosszat csinált.
Az meg pláne nem volna jó, ha a tojásrakáshoz kötné a szárnyatlanok elfordulását tőle! Még majd elakadna benne legközelebb a tojás, mert félne, hogy ha megtojja, megint magára lesz hagyva. Ő sajnos nem madárnak szocializálódott, nagyon vigyázni kell, hogy a veletek való kapcsolata sose sérüljön.
Odáig egyetértek, hogy kifejezetten ne keressétek az alkalmat a tutujgatásra (ne ti legyetek a kezdeményezők), de ha Őnagysága bejelenti igényét egy kis kényeztetésre, igenis meg kell kapnia!
Próbáljátok inkább együtt szeretgetni kettőjüket - amennyiben ez lehetséges.
Nálunk ez néha beválik: ha egyszerre tutujgatom a két gazfickót, általában ők is tutujgatni kezdik egymást. Ilyenkor "ki szoktam hangosítani" Csupikát, és én mondom ki mindazt emberül, amit ő mond madárnyelven. Csipi meg élvezi, hogy egyszerre kétfelől hallja a bókokat.
Neki is szoktam mondogatni, hogy "látod, milyen jó neked, mennyire szeret téged a te Csupikád". Szereti hallgatni az ilyesmit. :-))
Igazad van és eddig is ezt csináltuk, annak ellenére, hogy Sam nem volt szokva az emberekhez, mindig próbáltunk mindkettőjükkel együtt lenni a kalitkán kívül. A tutujgatás veszélyes....ugyanis a nyak és hátsimogatás stimulálja a petefészkeit...mármint Skye-nak :) És ez azt jelenti, hogy továbbra is velünk kötné össze a fészkelés egy részét...
ReplyDeleteHa Skye jelezné hogy velünk akar lenni, akkor nem hanyagolnám ám...de tegnap óta csak a fészekdoboz érdekli, semmi más, nem is akar kijönni
Szia!...anno már olvastam több negatív tapasztalatról, melyben azt taglalták, hogy a kézzel nevelt, vagy túl szelíd madarakat nehéz a tenyésztésbe fogni...(de, szerintem azért még nincs minden veszve) Én egyébként inkább a tavaszi időszakot javasolnám költésre! Sokszor egy helyváltoztatás is segíteni tud! (pl. másik kalitka, vagy átrendezett kalitka másik helyre téve, stb.) Szerintem türelmesnek kell lenni, és megvárni a tavaszt...üdv.: Pingi
ReplyDeleteSzia Pingi
ReplyDeleteA hely és kalitkaváltoztatást próbáltuk, mikor Skye képtelen volt abbahagyni a tojást, de nem segített semmi, tudom hogy a költési időszak elvileg tavasz de valamiért Skye egy ilyen fura madár, tavaly is pont ilyenkor jött rá a hoppáré, pedig akkor még életében nem látott fészekdobozt sem :)))))
Arra tippelek, hogy megint tojni fog csak úgy magától, de mivel már nem a férjemben látja a párját (aki ugyebár jelenlétével valószínűleg újra és újra arra késztette Skye-t hogy tojást rakjon) így vagy elfogadja Sam-et vagy az első tojás után abbahagyja a fészkelést
Köszönöm a véleményed :)
Én valahol azt olvastam régebben, hogy a januári fészekrakás már tavaszinak számít. Ehhez képest Skye-nak nem is siet túl sokat az órája.
ReplyDeleteEgyébként Gömbapunál is karácsonyra születtek fiókák valamelyik évben, talán tavalyelőtt. Legalábbis úgy emlékszem... Igaz, ők hullámosok - de ilyen szempontból ez talán mindegy. Most nincs türelmem utánanézni, de talán Ausztráliában karácsony körül van a fészekrakás "hivatalos" ideje. Bár ezeknek a madárkáknak már nincs sok közük az eredeti őseikhez - de ki tudja? Úgy látszik, Skye erre az időpontra van programozva.
Még így is szerencséd van vele, hogy legalább év közben nem tojik. Hallottam már nem egy olyan (magányosan tartott) nimfáról, aki gyakorlatilag egész évben tojt. Az első állatorvosunk (akit tegnap említettem) anyukájának volt egy nimfája, aki kosárszámra produkálta a tojásokat. Húsvétra mindig megfestették őket. :-))
Persze ez nem olyan vicces, de nemigen lehet mit kezdeni a problémával. Egy másik ismerősöm madárkáját meg akarták kímélni az állandó tojogatás okozta megerőltetéstől, és beleegyeztek valami hormonkezelésbe - amibe aztán bele is halt szegény madár. Ha nem próbálnak segíteni rajta, vélhetően még évekig békésen tojogatott volna - ami szintén nem egészséges, de mégiscsak egészségesebb, mint a halál.
Sajnos a nimfa, az ilyen (amennyire én tudom): kifejezetten hajlamos tojógéppé válni, akkor is, ha egyedül van. Ezért nem nagyon akaródzik elhinnem, hogy anyósod Sassy-je tojó volt... Bár persze biztos vannak kivételek.
A tutujgatás nálunk mást jelent, mint nálatok: a simogatás, vakargatás szóba se jöhet, sajnos. Itt már az is nagy kegy, ha Csupika hajlandó az ujjamra csücsülni. Vakizásról szó se lehet, még akkor sem, ha éppen vedlik Ő Urasága. Én csak szóban szoktam tutujgatni őket.
A saját blogomban válaszoltam a tojás-infóra.
ReplyDeleteMondjam azt, hogy gratulálok???
Hááát.... bár lenne mihez!
:)))) Nem hiszem, de hátha lesz következő ami sikeresebb!
ReplyDelete