No hát túl vagyunk a második napon is :) Skye ma rengetegszer kijött a fészekből enni, inni, igaz a kakiját nagyon sokáig tartogatta, de végül az is megérkezett és a kalitka aljában landolt...nem szép látvány hehe.
Rettenetesen büszke vagyok Sam-re! Ő, aki ahhoz volt szokva, hogy a feleséggel együtt a tojásokon üljön, most megadóan félreáll...egész nap őrzi a fészket (Ági néni, nézd meg a képen, feljebb tettük a botot ahogy javasoltad!), de ha Skye kijön, akkor úgy tesz mint aki játszik, vagy Skye-jal együtt falatozik, eszébe sem jut bemenni a fészekbe, és tudom, hogy azért mert okos, és érti, hogy Skye azt még nem tudná elfogadni.
Mikor együtt esznek, Sam udvarol is, hajlong, magyaráz, persze az asszony csak zabál :P
Tálaltam fel nekik ma főtt rizst, és később friss spenótot, Sam mindkettőből evett, Skye viszont pont ekkoriban nem hagyta el a dobozkáját. Azt hiszem esténként fogom főleg ajánlgatni a friss, puha ételeket, mert úgy tűnik Skye olyankor aktívabb, ma is percenként kijött, evett, ivott, nyújtozkodott....ÉS...pittyegett...pittyegés = párosodási póz, így neveztük el....úgy égnek meredt a popsija hogy nem győztem mereszteni a szemem....Sam meg mit csinált? Körbetáncolta...ennyi....mire más is történhetett volna, Skye elunta a játékot és visszament a fészekbe...nem baj, ez megint jó jel, ilyet soha nem csinált amikor egyedül tojogatott fészek és hím nélkül (két fészkelés között pittyegett Emberapunak, de fészkelés közben soha, arról nem beszélve, hogy most vele is olyan agresszív, mint velem háhá, már nem ő a férj az biztos, igaz Sam sem, de ez még mindig jobb, mintha továbbra is a férjemet látná párnak a kisasszony)
Ennyi mára, most már nagy a nyugi, Skye a fészekben, Sam a boton bóbiskol, jó éjt nekik :)
Egyem meg a szívüket - még majd lesz belőlük valami! :-))
ReplyDeleteNagyon édes Samuka, ahogy őrzi az asszonyt!
Én meg újra olvasom Csupi és Csipi fészkelési sztorijait :)))
ReplyDeleteHát akkor azért vártam én hiába a kommentecskét! :-))
ReplyDeleteLáttam a földgömbön, hogy sokáig ott csücsültél nálam, és vártam az eredményt: azt hittem, regényt írsz komment helyett. :-))
Nekem is eszembe jutott egy jó kis történet, amit most el kéne olvasnod - csak nem tudom, megtalálom-e.
Na itt van, Zsófi: csekély félóra alatt megtaláltam. :-))
ReplyDeletePedig véletlenül jól emlékeztem a címre - de hát ennyit ér a FREEBLOG-ban a kereső... Nem bírta megtalálni a pontos cím alapján: azt írtam be végül, hogy "piros etető" - úgy meg persze kijött százezer mese.
De végül is megvan:
http://csip-csup.freeblog.hu/archives/2008/02/26/A_PIROS_MEG_AZOLD/
Micsoda ócska hely ez a BLOGSPOT!
ReplyDeleteNem linkeli be az URL-eket???
Ki látott már ilyet?!
Heheh ez nagyon aranyos sztori, egyébként én is állandóan azt figyelem, hogy Skye jár-e eleget WC-re de én meg tegnap este óta nem láttam erre utaló jelet...szegény
ReplyDeleteAnnak idején nálunk is úgy tűnt, hogy Csipike csak egyszer kakil naponta. Hogy tényleg így volt-e, nem tudom - de látszatra reggel adta ki magából a napi adagot. Szegény madárkák... ők így vannak megszerkesztve, sajnálatosan.
ReplyDeleteÉszrevettem egy nagy pacát később, úgyhogy most nyilván csak félig van tele Skye :) Ki is cseréltem gyorsan a papírt alattuk, nehezen megy a kalitka tisztogatása, mert Sam nem igazán kedveli ha benyúlok akár csak szappanos, melegvizes ronggyal...
ReplyDeleteNálunk a nedves papír zsebkendő nagyon bevált bottakarítás céljára.
ReplyDeleteNem hajtom szét (hogy minél kevesebb látszódjon belőle, hisz a kezemtől nem félnek), hanem úgy, ahogy van, összehajtva tekerem kétrét hajtva a mutató ujjamra, és úgy szedegetem le vele a kakikat. Nem marad a zsepin (csak a friss), hanem lepottyan a kalitka fenekébe. Mivel ez esti szertartás, utána úgyis jön a lepedőcsere.
Nem mondom, hogy a madárkák kezdettől fogva imádták a randalírozásomat (Csipike elég sokáig félt tőle), de most már tudják, hogy mire megy ki a játék (közben persze folyamatosan magyarázom is nekik, hogy mit csinálok és miért), és ha csak meglátják, hogy hozom a kis szögletes üveg vázát, amiben a PZS-k laknak, már rohannak is föl a jobb oldali sarokbotokra, mert valamiért azokat jelölték ki maguknak búvóhelyül a takarítás idejére. Nincs most már semmi hiszti (Csupikánál soha nem is volt), sőt gyakran előfordul, hogy ha már végeztem a jobb oldali botokkal, a madárkák nyugodtan levonulnak enni az óvóhelyükről, és kicsit se zavartatják magukat, hogy én még alattuk-mellettük tüsténkedem a botokon.
A szappanos rongyot én nemigen támogatnám, mert egyrészt nyilván nagy és ijesztő, másrészt a szappannak ilyen módon nincs helye a kalitkában. Nem tudod úgy lemosni, hogy biztosan ne maradjon a botokon szappan... Márpedig az többet árt, mint a kaki... Hisz tudod, hogy a kakit időnként meg is kóstolgatják, a szappan viszont nem kifejezetten madárvitamin. Bármikor rághatják, kaparászhatják a botokat: nem jó, ha azokon bármilyen vegyszert találnak. Maradj csak a tiszta víznél! A szappanos, mosószeres lemosás elég olyankor, mikor az egész ketrecet lezuhanyozod, néhány hetenként.
Az különben tény, hogy a takarítás nagyon nagy probléma fészkelés idején... Pontosan emlékszem, hogy én is mit összeizgultam miatta. De már akkor is az volt a véleményem (pusztán a józan ész alapján), hogy fészkeléskor a nyugalom fontosabb, mint a tisztaság. Most már nem lenne ilyen gondunk, annyira megszokták a madárkák a botmosdatást meg a naponta kétszeri lepedőcserét. Meg se rezdülnek, észre se veszik, ha cserélem alattuk a szalvétákat: nyilván akkor se rémülne meg tőle Csipike, ha fészkelne. Csak hát akkor még nem volt kitalálva ez a szalvétalepedő, amikor fészkeltek a madárkáim...
Úgyhogy szerintem a szappanos rongy helyett próbáld ki te is a PZS-t. Meglátod, hogy nem fog akkora pánikot okozni.
Nem a botokat takarítottam hanem a kalitka alján lévő rácsokat ahol megmaradt a kaki. A szappant hanyagolni fogom, igazad van, sokszor gondoltam már rá én is. Így fészkelés idején a botokkal nincs baj, egyszerűen kiveszem őket és lemosom, és ez nem is zavarja őket, mert Skye a fészekben van, Sam meg előtte őrködik
ReplyDelete