Bőség

Na végre hoztam több képet sőt egy apró videot is, ahogy Sam hagyja Emberapunak hogy a bóbitáját bizgerálja. Nagyon vicces, mert előtte a pólón lévő gombon dolgozott, és benne hagyta a csőrében...biztos úgy működött nála, mint egy cumi :))))

Egyeske rengeteg időt tölt velünk kint, nagyon barátságos, bátor és ügyes, ma már repülni is próbált! Ketteske párszor kidugta a fejét a fészekből, de egyelőre inkább visszamászik.

A kedves szülők meg már megint házaséletet élnek, ezt most már nem annyira értem....nem tudom mit csináljak. Hogy fognak újra fészkelni, ha a kicsiknek még közben szükségük lesz a fészekre? Tudom, ott a másik kalitka, a kicsik lehetnek abban...na majd meglátjuk. Sosem fogják abbahagyni? Az egyik tenyésztő szerint ez ékes bizonyítéka annak, hogy jól el vannak látva...ezzel azt az érzést keltjük bennük, hogy egyfolytában nyár van, bőséges eleség jut mindenkinek, hát akkor hajrá....

Apuka tanítja a lányát enni

A nappaliban

Ketteske

Ketteske, Hármaska és Négyeske

Miután a szülők pancsoltak, Egyeske is kíváncsi lett (végül csak belelépett a vízbe egyszer)

Sam

Sam-ről

A kicsik növekszenek és jól vannak, minden rendben, igyekszem majd képet is hozni, de ma, amikor megpróbáltam őket lekapni, folyton bemozdultak, utána meg nem akartam már őket zaklatni :)

Így a mai történet Sam-ről szól. Aki olvas, az tudja, hogy Sam azért került hozzánk, hogy családot alapítsanak Skye-jal, és ez sikerült is, igaz 7 hónapba telt. Sam sosem volt kedvenc, tenyészmadár volt, aki nem szerette az embereket. Eleinte próbáltuk tanítgatni és hozzánk szoktatni, és bár gyengéd madárka volt, a fészkelés kezdetével egyre vadabbá vált. Kb 3 héttel ezelőtt már odáig jutottunk, hogy akkor is megcsípett, ha enni adtam neki, és ez nagyon elszomorított. Aztán valami megváltozott benne, nem tudom, hogy mi...talán az új lakás, jobb körülmények is szerepet játszottak, de lényeg a lényeg, Sam barátságosabb lett. Ha kiengedem őket, gyakran felmászik rám, rálép az ujjamra, nem támad meg, két napja pedig hatalmas lépést tett előre...Skye éppen Emberapu mellkasán tehénkedett, fejét lehajtva követelte a szokásos nyakvakargatást, mire Sam is úgy döntött, hogy ezt neki is ki kell próbálnia...annyira édes volt, szinte dorombolt Emberapunak és hagyta, hogy simogassa a fejét. Persze Skye féltékenységi rohamot kapott, és megpróbálta hites urát elzavarni...nem sikerült hehe. Sam még nincs tisztában azzal, hogy a simogató kéz hozzánk tartozik. Amikor észreveszi, hogy mi is történik valójában, akkor rendszerint zsörtölődik egyet és elsétál, de azt gondolom, hogy jó úton járunk. Bárcsak sikerült volna megörökítenem ezt a jelenetet..nem mertem, túlzottan törékeny volt :)

Repülünk :)

Beszéltem pár emberrel, és mindannyian úgy gondolták, hogy jobb ötlet a repülést gyakorolni az egyik hálóban, mint a nagy nappaliban, ami tömve van mindenféle cuccal, így ma, amikor Kiwi, Jello és Noodle az új kalitkában nézelődtek (napont átteszem majd őket egy rövid időre), becipeltem őket a hálóba. Természetesen Sam és Skye ordított, hogy nehogy már őket meg a másik szobában hagyjam, úgyhogy átvittem őket is. A kicsiket egyenként kivettem és az ujjamról szépen felrepültek a kalitka tetejére, ezt eljátszottuk elég sokszor, néha főleg Kiwi és Jello nagyobb köröket is leírt, és magasabbra repültek, alig győztem őket dícsérgetni :) Amúgy a nappaliban (amikor én is ott vagyok) nyitva van a nagy kalitka, mindenki ki-be járhat, igaz a kicsik még nem próbálkoznak azzal, hogy a kalitkát is elhagyják.

A képen a kedves szülők felügyelik a gyerkőcöket.

A video csak a nyugis, délutáni hangulatot örökíti meg, a bejáratnál Jello, a fészekből Mango leskelődik, Kiwi és Peanut a pelletet tartalmazó tányérkán dolgozik, Noodle meg szereli a kalitkát :))))