Gondoltam benézek, bár sok érdekesség nem történik mostanában. A jómadarak remekül elvannak, Skye kezdi egyre inkább elfogadni Sam-et a kalitkában, együtt játszanak (lásd a képen), tollászkodnak, kalitkán kívül még megy a veszekedés a helyekért, tegnap kimondottan összeverekedtek mellettem a díványon, rájuk kellett szólnom :)
Nagyon gyorsan nőnek a körmeik, és bár van két olyan bot is a kalitkában, ami elvileg reszelgeti a karmokat ahogy a madarak közlekednek rajtuk, nem igazán látjuk a hatását. Jim beszerzett valami természetes ülőbot bevonatot, olyan mint a smirgli, és ez nagyon bevált, pár nap után éreztem a különbséget, mikor Skye felkapaszkodott a kezemre.
Udvarlás terén sincs újdonság, habár tegnap Skye majdnem bement az odúba kíváncsiságból, Sam meg rögtön ott termett, gondolta szegény, hogy talán betuszkolhatja asszonykáját a fészekbe, de Skye azonnal elhúzta a csíkot, viszont újabban az a szokása, hogy a legnagyobb etető kellős közepén ülve szunyókál :)
Jaj, Zsófi... megint föl kell szólalnom a madárkáid érdekében. :-((
ReplyDeleteHa gondolod, töröld majd ki ezt a kommentet, mert már szégyellem, hogy folyton csak protestálok.
A karomkoptatókat SÜRGŐSEN tüntesd el a kalitkából!!!
Próbáld csak ki a kezeddel, milyen érzés rászorítani, és közben mozgatni rajta az ujjaidat! Vagy képzeld el, milyen lenne durva smirglin mezítláb járni, heteken keresztül!
Nálunk a VITAKRAFT karomkoptatóira rá is van írva, hogy egy-két hétnél (nem emlékszem pontosan) tovább nem szabad alkalmazni - de rendes madaras nem használja egyáltalán. A karomkoptató merénylet a madárkák jó közérzete és - főleg - a talpacskáik ellen.
Mit csinálsz velük, ha majd kisebesedik, kifekélyesedik a talpuk?
Hogyan fogod kezelni?
Hisz egy madár nem tudja nem használni a talpát!
Nincs mese: ha olyan peched van, hogy túlnövésre hajlamos madárkákat fogtál ki, akkor erre bizony áldozni kell. (Vagy megtanulni körmöt vágni... Van erre speciális kisolló - bár én azzal se mernék próbálkozni.)
Én is kifizetek öt-hathetenként két-háromezer forintot Csupika csőrének és mindkettőjük karmainak fazonírozására. És nem öt percet, hanem oda-vissza egy-egy órát utazunk evégett... De nincs más megoldás: ezt vállalni kell! Inkább fizetek, mint hogy tönkretegyem a madárkáimat!
Meg kell tanulnod bizalmatlannak lenni, Zsófi, ha a madárkákról van szó! Nekem ez nagyon nehezemre esett, mert nem természetem, és el se tudtam képzelni (másnak se nagyon hittem el), hogy léteznek olyan gonosz és nemtörődöm emberek, akik képesek ezeken az ártatlan, kiszolgáltatott kis lényeken is nyerészkedni, vagy egyszerűen fittyet hánynak arra, hogy mik az ő igényeik, és mi lehet esetleg ártalmukra.
Ma már tapasztalatból tudom, hogy nagyon sok a piacon a balesetveszélyes, vagy más szempontból alkalmatlan játék és berendezési tárgy: ha meg is veszek valamit, azt legtöbbször át kell alakítanom, mielőtt betenném a kalitkába.
Gondolj csak az édes kis láncocskákra (amit szétharaphat a madár, és benyelheti a darabjait), vagy az egy szál drótból hajlított, éles és szúrós kis kampókra! Vagy ott vannak a szintén egy szál drótból kerekített kis karikák, amiken lóg valami... Rágondolni is rossz! Hegyekben állnak itthon a különféle méretű karabinerek és kulcskarikák, hogy ezeket a veszélyes felfüggesztéseket azonnal biztonságosabbra cseréljem.
(Folytatás a következő kommentben...
Nem fogadta el a szerkesztőd, mondván, hogy túl hosszú.
Látod, hogy mégiscsak jobba FREEBLOG? :-))
Itt az előző folytatása...
ReplyDeleteIstenkém... hát kicsit hosszúra sikeredett. :-))
Az odúkról meg már ne is beszéljünk!
Szinte lehetetlen olyat találni, amelynek a belső, merevítő léceiből ne állna ki (akár milliméterekre!) a szög hegye. Képzeld el, ha valaki ezt így hagyja, és hozzádörgölődzik a kismadár!
Kampók helyett pedig közönséges hajlított szögek hivatottak tartani az odúcskát - amiket kézzel (!!!), simán ki lehet húzni. Hogy esetleg lezuhan az egész, és odavész a madárcsalád, az nem érdekel a világon senkit...
A méretekről pedig már szólni sem érdemes...
Én kétszer is vettem nimfa odút a picinyeimnek, mert nimfáknak árulnak szinte akkora fészket, amekkora a hullámosoknak van előírva. Elvileg 18x18x25-ös doboz kéne az enyémeknek - helyette árulnak 15x15x16-osokat... De a nimfáké is nagyon messze van a 25x25x40-től, pedig nekik akkora van előírva. Hogy milyen rossz a a szűkös, alacsony fészekdoboz, azt pedig igazán volt már alkalmam megtapasztalni.
Volt régebben egy kedvenc állatos boltom Pécsett (sajnos, betegség miatt nemrégiben megszűnt), ahol tisztességesnek tűnt a tulaj, és szerette az állatokat: próbáltam levélben rábeszélni, hogy LEGALÁBB ŐK csináltassanak és forgalmazzanak olyan odúkat, amilyet előír a szakirodalom meg a madárkák kényelme. Hát azt hiszed, sikerrel jártam??? Még ez a kedves és jó szándékú ember is azt válaszolta, hogy nem tud nagyobb odúkat csináltatni, mert azok valamivel többe is kerülnének, és ha többe kerülnek, nem tőle vásárolnak majd a kereskedők, hanem az olcsóbb helyekről. (Nagykerként is működött, azért nem volt neki mindegy.) Viszont fölajánlotta, hogy az én madárkáim számára csináltat külön odút, ha gondolom. Mert hogy ő elhiszi, hogy nagyobbra volna igény, de hát ugye a pénz meg a haszon...
Sajnos így megy ez, Zsófi...
Soha, semmit ne higgy el kritikátlanul, ha valamit vásárolsz a madárkáidnak! Próbálj mindent az ő szemükkel nézni, az ő lelkükkel érezni - és ami nem jó, azt ne add oda nekik, még véletlenül sem!
Csak egy boton van karomkoptató, és Skye-ék imádják! Sam rendszeresen a csőrével is dolgozik rajta és nem úgy tűnik, hogy zavarja a lábaikat, ugyanakkor nem tudom, hogy Magyarországon milyen karomkoptatókat árulnak, ez egyáltalán nem durva szemcsés.
ReplyDeleteAz odúval kapcsolatban egyetértek, ezért is volt jó, hogy a férjem alkotott egyet, nincsenek benne laza szögek és ócska kampók :)))