Nagyon rossz gondolatok gyötörnek :(
Amikor Skye-t megvettük, nem tudtunk róla, hogy a nőstény magától is tojik, igaz nem lényeg, előfordulhatott volna, hogy tojik évente kétszer, amit lehet kezelni, akkor is, ha nem ideális. Nem így történt. Aztán amikor megvettük Sam-et, arra számítottam, hogy megszeretik egymást, és normál tempóban, évi 2-3 fészket raknak majd, megtörténhetett volna az, is hogy soha nem szokják meg egymást. Nem így történt szerencsére. Igen ám, de kezdek biztos lenni abban, hogy Sam és a fiókák ide vagy oda, Skye továbbra is krónikus tojásrakó....ma elhagyták a fészket és a két tojást...és ugyanabban az órában Skye megint pózba vágta magát, Sam-nek pedig nem kellett kétszer mondani. Levettem a fészket, de az nem jelent semmit...
Itt jön a dilemma....nagyon úgy tűnik, hogy Skye és Sam díjnyertes párost alkotnak...a tenyésztők álma...de tudjuk mi ezt kezelni? Én hamarosan teljes állásban fogok dolgozni valahol, muszáj, madártartásból nem élünk meg (sajnos), és mi lesz akkor? Hogy fogok gondoskodni róluk? Ha esetleg egy kicsinek segítség kell a táplálásban, hogyan fogok segíteni, ha fél napokat nem leszek otthon? A konyha problémáról nem is beszélve...amiről már volt szó a kommentekben.
Persze lehet mondani, hogy felelőtlenek voltunk, amikor megvettük Skye-t, vagy akár Sam-t...de honnan tudhattuk volna, hogy mi fog történni, vagy hogy a saját életünk mennyi változást hoz?
A kérdés most az, hogy akkor vagyok szívtelen disznó, ha odaadom őket Karennek, akinél boldogan nevelhetik jövendőbeli fiókáikat és ahol 100%-os figyelmet kapnak, vagy akkor vagyok önző, ha megtartom őket, lesz ami lesz alapon?
Ha odaadom őket, biztos, hogy megszakad a szívem....de nem én számítok, hanem ők...és hogy vajon nekik mi a legjobb...
Segítsetek...mit csinálnátok a helyemben? Köszönöm