Daisypath Anniversary tickers

Wednesday, January 4, 2012

Nász.....

Nos igen...a szemem előtt, a kalitkában..... :)))))

Ma elvettük a tojásokat, ugyanis nem foglalkoztak többé velük, még egyszer megnéztem, mind terméketlen volt. Hatalmas takarítást csináltunk, kalitka lesikálva, fészek vissza a helyére, Skye rögtön bent termett és Sam megint nem mehetett be...aztán Skye kijött és láttam, hogy felveszi a szokásos pózt...aztán pár perc múlva meghallottam hogy egyfolytában, furán csipog, felnézek és mit látok???? Nem tudtam, hogy elforduljak vagy sem, nem mintha őket érdekelte volna a jelenlétem haha. Fogalmam sincs, hogy ez volt-e az első alkalom vagy nem...de legalább tudom, hogy igazán házasok :)))))))

Na most aztán tényleg meg van az esélye, hogy nagyi leszek :))

Frissítés: Mindez megismétlődött 2 óra múlva megint, utána úgy zabálták a kölest a kezemből, mitn akik egy hete nem ettek....aztán mikor kimentem dohányolni Sam üvölteni kezdett, rohanok be, hát csak azt akarta hogy ugyan takarjam már le őket éjszakára.....igenis Uram....:))








7 comments:

  1. Gratulálok, Zsófi! Most már tényleg nagymama leszel! :-))

    Bizony, az ember zavarba jön - de a madárkák nem szégyellősek. Az ő kis tiszta és bűntelen lelkükkel, miért is kellene szégyellniük bármit, ami természetes? Ha hiszünk a legendáknak, a Paradicsomban még az ember se szégyenkezett a meztelensége miatt...

    Ugye, hogy összetéveszthetetlen a párosodás hangja?
    Nálunk is megvan a rituálé "zenei aláfestése" - ezért nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek, amikor Csupika a műanyag virág levelén hallatja a maga diadalordítását, Csipi meg úgy kontrázik neki valamelyik botról, mintha az ő hátán lovagolna a Hős Lovag.

    Most már tehát egy igazi házaspár anyukája vagy.
    Valószínű, hogy ez volt az első alkalom, mert eléggé feltűnő, észrevetted volna eddig is, ha történik ilyesmi. Bár persze történhetett a távollétedben is... de valahogy nem hiszem.

    Valentin-napra már egy komoly kis család anyukája-nagymamája leszel! Borzasztóan irigyellek mindazért, ami előtted áll. :-))

    Sok szerencsét az ifjú párnak, meg neked is, hogy ne legyen semmi baj. De hát miért lenne? Fiatalok, egészségesek a madárkáid: biztosan gond nélkül veszik majd az akadályokat. És végre Samuka is apuka lehet, a sok sikertelen próbálkozás után. Biztos nagyon büszke és boldog lesz a kis drága.

    Látod... van mit várni most is, hiába múlt el a karácsony. :-))

    ReplyDelete
  2. Volt hogy hallottam hasonló csipogást a fészekből....de csak pár másodpercig, úgyhogy nem tudom :))))
    Megpróbálok minél kevésbé beavatkozni majd (takarítás és hasonlók) és hagyom, hogy a természet végezze a dolgát, azt már rég elhatároztam, hogy nem fogok tenyésztőként viselkedni, nem fogom a kicsiket elvenni, hogy kézből etessem őket, Te is mondtad meg olvastam is, hogy ha később sokat foglalkozol a bébikkel, akkor ugyanolyan barátságosak lesznek.

    Mindenesetre ha ilyesmi jellemzi majd a 2012-es évet akkor hurrá (termékenység, bőség stb)

    ReplyDelete
  3. Isten ments, Zsófi!!!!!
    Isten ments, hogy elvedd a szülőktől a kicsiket!!!
    Micsoda szadista gondolat...
    Itt az a lényeg, hogy ŐK boldogok legyenek, nem pedig az, hogy NEKED legyenek kezes unokáid!
    (Így is kezesek lesznek, majd meglátod.)

    Tudom, hogy ebben nincs köztünk vita - de még a gondolat is fölbosszant, hogy micsoda szadista szárnyatlanok léteznek. :-((

    ReplyDelete
  4. Nézd csak, Zsófi: véletlenül találtam egy nagyon jó képet a pár nappal ezelőtti témához, amikor keresztbotot javasoltam az odúcska kivezető botja alá. A GALAMB HUNGÁRIA című bejegyzésnek a legutolsó képén nagyon jól látszik, hogy hogyan néz ez ki nálunk:

    http://csip-csup.freeblog.hu/archives/2011/07/18/GALAMB_HUNGARIA/

    ReplyDelete
  5. Aha! Emberapu feltette az egyik hosszabb, csavaros almabotot, úgy sikerült, hogy nem igazán fekszik rajta az odú botja, a csavaros kissé lejebb van és nem éri teljesen kersztbe a kalitkát, de Skye-ék azonnal elkezdték használni, tetszik nekik :)

    ReplyDelete
  6. Ugye???
    A jó ötleteket a madárkák mindig díjazzák!
    Csak nem sikerül mindig az ő fejükkel gondolkodnunk, sajnos. :-((

    ReplyDelete
  7. Mi ez a csönd, kérem szépen?
    Most már csak a kincskereséssel foglalkozunk??? :-))

    ReplyDelete

Photobucket

Photobucket