Na összeszedtem pár apró történést az utóbbi napokból. Kezdem az óriási viharral, amit pár napja éltünk át. Nem tartott sokáig, kb 15 percig, de én még ilyen dörgést és villámlást soha nem láttam-hallottam. A jómadarakat nem nagyon hatja meg a szél vagy eső hangja, de a dörgéstől kissé pánikoltak szegények. Ültek mereven a kalitkában, meg sem moccantak, ám ahogy a vihar elvonult, rögtön feléledtek újra.
Még aznap este békésen üldögéltem Sammel a kanapén, de egyszer csak feltűnt, hogy Skye nagyon csendben van, és nem láttam merre jár. Hát mit csinált? Kukázott!!! Rohantam levenni őt a papírkosárról, mert nem tartottam jó ötletnek, hogy a műanyag zacskókat rágcsálja. Ételt és egyéb szemetet nem tárolunk itt a nappaliban, de Jim asztala mellett letettünk egy kosarat papírnak, műanyagnak.
Skye még mindig vedlik....Sam is....Skye-jal nehezen boldogulok, jön hogy vakargassam a nyakát, fejét, de szegénynek olyan tüskés a kobakja, hogy bármilyen óvatos is próbálok lenni, néha rosszul érek hozzá, és akkor ordít, meg haragszik rám...mondjuk úgy 5 percig, aztán jön az újabb adagért :)
Ne is mondd a dörgést-villámlást!
ReplyDeleteHetek óta haldoklom a kánikulától, amit elmondhatatlanul utálok, és imádkozom némi kis esőért vagy legalább felhőkért az égre - hát erre úgy néz ki, hogy majd holnap jön a hidegfront, nagy viharokkal, miután bejelentkeztünk az állatorvoshoz csőrt és karmot vágatni.
Ez az én formám... pedig juszt is elmegyünk!
Vagy belekerülünk a legnagyobb csinnadrattába (jó messze van az állatorvos, körülbelül egy óra az út, és sok a gyaloglás), vagy kifogjuk a vihar előtti, fülledt kánikulát, amikor még a szokásosnál is szörnyűbb lesz a hőség. De muszáj menni, mert Csupikának már szinte használhatatlan a csőre.
Hogy mennyire gyűlölöm a nyarat meg a napsütést, azt el se tudom mondani. És nem akar vége lenni az átkozottnak, hiába van már szeptember. :-((
Én is nagy nyárutáló vagyok, és itt szintén egész nyáron negyven fok volt....már nagyon várom az őszt! Sok sikert holnapra :)
ReplyDelete